Még a Balatonon Lina 
kapott egy ugrálókötelet, mert egész nyáron azért rágta a fülünket. Persze hosszú is volt, meg mint utóbb a 13 éves Szonja felhívta rá a figyelmünket, könnyű is, szóval csak korlátozottan használható. Egy hétre rá Szonjáék meglepték őt egy újjal. Szép zöld, a fogója egy-egy csinos fa béka. Persze mindenhová vitte magával, még az ágyba is. Ennek az lett a vége, hogy a béka egyik füléből (miért van egyáltalán egy békának füle?) lerepedt egy darab. Természetesen az oviban, természetesen el is veszett, úgyhogy mondtam, hogy ennyi, ezt nem tudom megjavítani.
Tegnap este Lina a fürdőkádban:
- Megbeszéltem három barátnőmmel valamit. Megkérdeztem Hannát, Orsit és Borit, kinek a papája tudná megjavítani az ugrálókötelemet. Mindhárman azt mondták, hogy az övék biztos meg tudja. Azt hiszem, Hanna papáját választom.
Jót nevettünk, de Binzunsteinnénak kicsit fennakadt a szeme, és megkérdezte:
- Nem kellett volna Hanna papáját is megkérdezni erről?
Na, erre ketten néztünk nagy, boci szemekkel: Lina és én.
Mióta szoktak a nők bármit is megkérdezni a pasiktól, amiről meg tudnak állapodni maguk is?
