Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (3) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Dulifuli, akit kizárt az Index Fórumról egy köcsög: @Szubrina: Nem olyan nagy trükk az előállítás, mert nem kell minden hígításból a teljes lehetséges... (2020.05.13. 12:13) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Egy kis jövő, egy kis retro...

2009.10.07. 10:49 Csokis

Tavaly csináltam gyerek tájfutó versenyt a baráti körnek, és ahhoz képest, hogy csak előző délután egyeztettem a "versenyzők" szüleivel hogy lesz, meglepően jól sikerült. Ezen felbuzdulva idén is megcsinálom, és azért "blogolom ki", hogy azok is nyugodtan jöjjenek, akik csak a blogot olvassák, a 30-as fúk és lonyák topikot nem.

A gyerekverseny lényege az, hogy nem szívatjuk a kölköket, hanem valami szép napos, ligetes részen kitűzünk egy végig szalagozott, kb. 500 méter hosszú pályát, amin nagyjából egyenletesen elosztva elhelyezzük a pontokat. A pontokon bója és zsírkréta van. Ha a gyerek nagyobb, vagy gyakorlott, akkor egyedül végigmegy rajta, és a magával vitt versenyzőkartonra vonalakat húzgál a zsírkrétával, majd a célban átveszi a teljesítésért járó valamit. (Szerintem Pilóta, vagy egyéb keksz-féle lesz.) Aki kicsi (1-3 év közt), félős, vagy először jár ilyenen, az természetesen szülővel indul. Időmérés, helyezés nincs, midenki nyer, aki végigmegy. Az indulás természetesen ingyenes, elvégre az összes költség a két csomag Pilóta, maradék zsírkréta minden gyerekes családban akad. (A képet a Hegyisport Szentendre Egyesület honlapjáról loptam. Bocs!)

Tavaly a Virágos-nyeregben voltunk, idén a Hűvösvölgyre gondoltam. Hogy a villamos és  a Gyermekvasút közti kis erdő lesz, vagy a Nagyrét, azt még kitalálom. Szintén kérdéses, hogy október 17-én, szombat délután (a déli alvásidő után) legyen, vagy 18-án, vasárnap délelőtt. Én inkább az utóbbira szavaznék, mert mostanában már elég korán sötétedik, és a mieink mérhetetlenül el tudják húzni az alvást. Hogy tudd, miből marad ki a gyerek, ha nem kóstol bele a tájfutásba, olvasd (újra) a négy tájfutás taget viselő posztot. Belátom, hogy jó érzésű szülőnek ez inkább elrettentő, mincs csábító, de most minek hantázzak: ez egy ilyen sport, azt szeretjük, ha húsz év múlva, a meleg szobában ülve és borozgatva, a kívülállókat mindenféle történetekkel ijesztgethetjük. Kérdésekre szívesen válaszolok levélben, kommentben és a fent belinkelt 30-as topikban is.

És hogy ne maradjatok retro nélkül, itt a múltkori doomos cikk párja. Ugyanarról a velencei versenyről írtam, együtt is jelentek meg anno.

 

VELENCE

 

Velence! Az Adria gyöngyszeme, Európa ékszerdoboza, festők, szobrászok, építészek és zeneszerzők Mekkája, az európai kultúra egyik központja. Lagúnák és gondolák, karnevál és belcanto. Velence! Évente egy nap rengeteg koszos, saras, büdös, izzadt, csóró tájfutóé, akik nem bírnak a fenekükön megmaradni, és elijesztik a jól fizető turistákat. Idén november 9-én rendezték a XVIII. Velencei Tájfutó Találkozót, amin néhány elvetemült barátommal egyetemben én is indultam. Okulva a nyári útból (lásd a múltkori Mont Blanc cikket!), új autót választottunk az útra. Ezzel már nem is volt baj, de azért rosszul éreztük volna magunkat, ha nem történik valami. A rendezők elfelejtettek minket értesíteni, hogy az a szállás, amit mi levélben lefoglaltunk náluk, nem létezik. Ott álltunk Velence közepén iszonyú hátizsákokkal, és nem volt hol aludnunk. Az összes olcsó szállás elfogyott, és azon kezdtünk már gondolkozni, hogy ilyenkor mi van, elvégre Velence nem egy erdő, hogy az ember csak úgy lefeküdjön aludni valahol, amikor a rendezőség felajánlotta, hogy alhatunk a másnapi célhoz felállított sátorban. Azt hiszem, nem sokan mondhatják el magukról, hogy a Szent Márk tértől 200 méterre, Velence egyik főutcáján sátraztak háborítatlanul. Amikor először jutottam el Velencébe, úgy jöttem haza: „Itt lenne ám igazán hülye ötlet tájfutó versenyt rendezni!” Rögtön megnyugtattak, hogy nem én vagyok az első, aki erre gondolt, úgyhogy már évek óta van városi futás a lagúnák közt. Azóta vágytam eljutni erre az őrültségre. (Minden tiszteletem a rendezőké, de ezt nem nagyon lehet másnak hívni.) Aki járt már Velencében, tudja, hogy a tájékozódás még a turisták számára készült, az utcaneveket feltüntető térképpel is nehéz. A tájfutó térkép lényege éppen az, hogy ilyen „fölösleges” információk nem szerepelnek rajta. Nagyjából olyan az ember érzése, mintha Doom-ot játszatnánk a „Virágot Algernonnak” című könyv címszereplőjével. A rajt után kivágódik az ember a kordonból, és elindul az első pontra. Ha nem kéne rohanni - nem kötelező, de akkor minek versenyzek - , ez lenne a világ legszebb városnéző túrája. Colleoni, a zsoldosvezér peckesen ül a lován - naná, hogy a hülye tájfutó pont a ló feneke felől jön, nehogy nézelődni tudjon -, aztán elfutok néhány reneszánsz palota mellett - a Ca D’ Oro hátulról pont olyan, mint egy IX. kerületi bérház, csak a Canale Grande felől borítja márvány -, majd hamarosan a Rialto következik. No, itt álljunk meg egy kicsit! Nem is nagyon tehetünk mást, hiszen ez a város központja. Itt télen-nyáron, esôben-hóban akkora a forgalom, mint a Váci utcában ádventkor. Itt fusson, aki tud. No, azért megpróbáltam. Két japán turista eltiporva, néhány fotó elrontva (sajnos pont akkor exponáltak, amikor átrohantam előttük), egy versenytárs felöklelve. (Kis buta, nem tanult fizikát. Nem tudta, hogy a lendület nem a magasságtól, hanem a tömegtől függ.) Persze a rendezőket sem kell félteni. A pályát oda-vissza átviszik a Rialtón, hadd hulljon a férgese. Minden pont kanyargós zsákutcák mélyén van, hogy véletlenül se lehessen beleesni. Láttam olyan pályát, ahol három pont volt egymástól egyenként 80-100 méterre. Csak sajnos kettő közt ott volt a Canale Grande. A delikvens megfogta a pontot, ami egy sikátor végében volt a vízparton. Innen tisztán látszott a következő pont. Csak néha takarta el egy-egy vízibusz, gondola vagy teherhajó. Röpke tíz perc és két kilométer futás után a srác már ott is volt. Az is nagyon helyes, amikor az embernek azon kell filóznia egy átmenetben - miközben ketyeg a versenyidő -, hogy „erre ugyan rövidebb, de nagyobb turistahordák jöhetnek szembe.” Visszafelé az ember még megnézheti a Frarit, és annak már csak örülni tud, hogy a Szent Márk térre legalább nem viszik be. (Őt ugyan nem, de az egyik kategóriának ott is volt pontja.) Miután megússza néhány stukának álcázott galamb mélyrepülésben végrehajtott támadását, kikerülte a sarkon éppen hat ládával beforduló halárust, letaposott két öreg nénit, és elkerült egy szabálytalanul előző babakocsit, valamint végigfröcskölte 826 ember jobbik kabátját, beér a célba. Mivel az ember már régóta tájfutó, így kellőképp elvadult, megállapítja: „Ez iszonyú hülyeség, úgyhogy jövőre is jövünk.”

 

Szólj hozzá!

Címkék: retro család tájfutás

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr191433613

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása