Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (3) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Dulifuli, akit kizárt az Index Fórumról egy köcsög: @Szubrina: Nem olyan nagy trükk az előállítás, mert nem kell minden hígításból a teljes lehetséges... (2020.05.13. 12:13) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Madárlátta

2010.01.20. 15:18 Csokis

Linának szülinapja volt, Binzunsteinné sütött is neki tortát. No, ez nem most volt, hanem vagy két hónapja, de sebaj, azért elmesélem, mert most (is) aktuális. Szóval megsült az első torta, a nagyszülőkkel együtt megettük. Megsült a második torta, a zsúron megettük. (Mellesleg aki riadozik attól, hogy tizenpár ovis korú gyereket, plusz a hozzájuk tartozó szülőket bezsúfolja a lakásába, de lábrázást kap a McDonald'snak még említésétől is, annak melegen tudom ajánlani a Természettudományi Múzeumot, mint bulihelyszínt, mert remek. Kedves, hozzáértő -gyerekehez is, természettudományhoz is- moderátorok, szimpatikus teremőr nénik, és elviselhető árak.) Megsült a harmadik torta is, na, ezt nem ettük meg, mert Binzunsteinné szerint megégett a széle (szerintem meg nem, de mit számít itt egy férj véleménye?), úgyhogy megsült a negyedik is, azt megették az oviban. De hát ott volt a harmadik, a megégett szélű. (Lehet még követni?) Megvolt arra is a terv: hétvégén felkockázzuk, nyakon öntjük egy kis pudinggal, és ebéd után megesszük. Addig folpackba vele, és mehet a spejzba.

Igen, csak nálunk ami egyszer bekerül a spejzba, azt jó eséllyel csak a molyok hozzák ki, úgyhogy ez is elfelejtődött. Mire újra eszünkbe jutott, már szöget lehetett volna vele beverni. Ezt sem értem, hogy történt, mert nem penészedett meg a folpackban, hanem kopogósra száradt, de mindegy, nem kell mindet tudni. Ekkor már tudatosan félretettük, hogy majd ha megyünk kacsát etetni...

Ugyanis amikor Tatár nagyihoz megyünk, le szoktunk ugrani a Rómaira is. Ott, ahol a strand meleg vize befolyik a Dunába, mindig vannak kacsák és sirályok, remek szórakozás etetni őket. Mármint a gyerekeknek, nekünk meg az, hogy egy lépéssel  gyorsabbak legyünk, mint a gyerek, aki nagy buzgalmában bokáig bemegy a kacsák után a jeges Dunába.Múlt héten jött el az, hogy összeszedtük az összegyűlt száraz kiflit, zsömlét, kenyeret, hozzácsaptuk a tortalapot, és irány a Római. Megérkezünk, kiszállunk, épp fognám a zacskót, mire Lina elkezd visítani:

 - A tortám, a tortám!
 - Mi a baj Linuskám?
 - Az az én tortám!
 - Igen, az volt, de megszáradt, és most odaadjuk a kacsáknak.
 - De neeem, az az enyém, én akarom megenni!

Próbáltuk győzködni, hogy száraz, két hónapos, és különben sem az övé, elvégre neki a mami sütött másikat, amit meg is ettek az oviban, hajthatatlan volt, torta maradt a kalaptartón. Kacsák megetetve, indulás haza. Elmaradt az uzsonna, úgyhogy éhesek is voltak már,hazafelé megemlítettem, hogy kakaós kifli van vacsorára, mire Lina felvisított:

  - Neeem, én tortát eszem. (Hmmm, indián asszony nem felejt.)

Kezdtem elveszteni a béketűrésemet, fogtam a tortát, és elkezdtem vele a fejét kopogtatni (remek hangja volt), de ez sem győzte meg. Felvittem a tortát, megcsináltam a kakaót, aztán mindkettőnek törtem egy-egy darabot a tányérjára, és mellé tettem egy kis baracklekvárt. Nem volt könnyű, két kézzel kellett megfognom, olyan masszív volt. Kivittem nekik, hogy "jó étvágyat!". Becsületükre legyen mondva, neki is láttak. Aztán én lepődtem meg a legjobban, mert még ízlett is nekik. Ezen már én is felbátorodtam, törtem magamnak is egy darabot. Ezúton közlöm, most már tudom, hogy készül a babapiskóta. Ugyanis tök olyan íze volt. Gyorsan töltöttem is egy pohár vörösbort, és szépen beleáztattam, úgyhogy egész jó vacsora lett a kéthónapos, kicsit égett, madárlátta tortalapból, a fele elfogyott.

 

U.i.: Másnap már nem akarták enni, behoztam hát a mukahelyemre, és a kollégákkal a kávéhoz megettük. Utána azért elmondtam nekik, mit is esznek.

Szólj hozzá!

Címkék: család kaja hülyeség nagyi lina

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr911687740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása