Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) balambér (11) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (2) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • pythonozok: Miért halt ki ez a blog? :( Egyébként a témához távolról kapcsolódva: vajon mi lehet egy homeopáti... (2015.03.04. 09:23) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Velence kicsiben

2009.06.08. 07:15 Csokis

Mivel a múltkor a tájfutó bejegyzésre legalább volt reakció, most megpróbálkozom vele újra, bár kívülállónak talán túl szakmai lesz a poszt. Pénteken ugyanis városi tájfutó verseny volt Szentendre belvárosában. Hogy fokozzuk a dolgot, ez éjszakai volt. Persze egy belváros többnyire ki van világítva, így alapvetően az éjszakaihoz sem kell valami bivaly erős lámpa, elég egy kis ledes a térképolvasáshoz. (Rendes, erdei versenyen minimum 10 Wattos halogén fejlámpával nyomjuk, amihez az ember hátán van egy többnyire ólomzselés akksi, tehetősebbeknek, illetve akik gyakrabban és többet versenyeznek NiCd, Ni-metálhibrid, vagy Li-ion. Az igazán "rendes" lámpák ráadásul 10/20 W-osak, úgyhogy pont közelben kereséskor fel lehet nyomni a "reflektort", annak már tényleg durva fénye van. Van is erről pár jó reto sztorim, egyszer majd megírom azt is.) Szóval este, munka után szépen behajigáltam mindent egy sporttáskába, puszi a lányoknak, beültem Fixibe (tojunk a fogyasztásra, papa játékautóval megy bulizni), és irány Szentendre!

Meglepően kevesen voltak. A rendezők 35 előnevezőt mondtak, ehhez még jött pár ember a helyszínen, akik a jó idő örömére kijöttek, de így is csak ötven körül voltunk. A versenyt Serdülőék csinálták, akiknek a neve garancia a tökéletes versenyre. Komolyan nem emlékszem olyanra, amikor rossz térképet adtak volna ki a kezükből, vagy hogy egy adott terepből ne hozták volna ki a maximumot. Az utóbbi idők egyik legnagyobb húzása volt tőlük a Skanzenben megrendezett sprint verseny, ahol középen, az amfiteátrum színpadán volt a cél és a versenyzők  látogatók közt cikáztak. Persze mindezt egy ősz eleji, napos hétvégén. Ráadásul tájékozódási feladatnak sem utolsó a dolog a Skanzen, mert az egyes tájegységek tele vannak kis kőfalakkal, fonott kerítésekkel, és félig fedett pajtákkal, csűrőkkel, amit futás közben nagyon nehéz kiolvasni a térképről. (Pédául egy ilyen pont nem is olyan sima ügy.)

Ennek fényében velencei hangulatra számítottam, és nem is csalódtam. Az egyetlen talán az volt, hogy későn kezdték hirdetni, emiatt kevesen voltak, pedig az ilyen rendezvényen a tömeg sokat emel. Mindenesetre este kilenckor a Templomdombon ácsorogni, és bámulni a majdnem teliholdat, miközben turisták nézegetik, hogy nekünk mi bajunk van, hogy lámpával járkálunk a kivilágított városban, nem egy utolsó dolog. És utána futni még jobb. Tényleg a velencei versenyhez hasonló élményt ad, mert a sűrű utcahálózat és a szűk sikátorok megnehezítik az útvonalválasztást, a kiválasztott útvonal követéséről már nem is beszélve. Persze vannak kevésbé felemelő dolgok is. Például amikor az ember kiválaszt egy útvonalat a Bükkös-patak partján, majd amikor bő 300 métert lefutott belőle, és megpróbál felkapaszkodni a partoldalon, de kiderül, hogy az addigra 5 méter magas lett, az például megrázó. Ennél csak az a megrázóbb, amikor nem adja fel, szájába veszi a térképet, és a terméskő fal réseit kihasználva mégis ki akar mászni a zsákutcából. És mindez semmi ahhoz képest, hogy felülről mindezt végignézi egy tízfős, enyhén illuminált társaság, és hangosan bíztatják, miközben ő a pofáján csúszik vissza a mederbe. Ezek után emberünk dög fáradtan beesik a célba, szembesül vele, hogy ötből tök utolsó lett a 40-es pasik közt. És nem is akárhogy! Ízzé-porrá zúzták, porig alázták. A 4,8 kmes pályán (légvonaltáv) futott 52:23-at, az előtte levő meg 52:22-t. Remélem ennyiből is látszik, hogy jó buli volt, megérte elmenni.

Jelzem, ilyenkor van nyílt kategória is, kifejezetten kezdőknek és amatőröknek, legközelebb lehet jönni.

4 komment

Címkék: tájfutás

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr351167668

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rgranc 2009.06.08. 13:12:08

Köszi! Szívesen olvasok ilyeneket - még ha magam soha nem is próbáltam...

"Van is erről pár jó reto sztorim, egyszer majd megírom azt is."

Jöhet ám!

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.06.11. 15:12:40

engem érdekelne a tájfutás, de a rohadék kullancsok miatt nem nagyon merek.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2009.06.11. 18:34:24

Azért Szentendre belvárosában sem gyakoribb a kullancs, mint a mondjuk a Nagymező utcában a fák alatt.

rrroka · http://hosszutav.blog.hu 2009.06.11. 19:53:25

@Csokis: jó, nem kimondottan szentendrére gondoltam. :D