Annyira unom már, hogy az Indexen és tásult részein (fórumok, blogok) mindig csak a fikázás megy, hogy új kategóriát nyitok, az elégedett fogyasztó elvtársi vállveregetéséét. Kezdem rögtön az egyik ősellenséggel, a BKV-vel.
Az utóbbi időben több jó tapasztalatom is volt velük. Múltkor Nellivel kettesben voltunk otthon, és gondoltam beugrunk együtt a belvárosba, teafiltert venni. (Persze nem kaptunk, de ez más történet.) Hogy ne kelljen az utunkba kerülő összes kutyakaki és csikk végig bogarászását kivárni, aljas módon bevágtam a dedet a babakocsiba, és irány a város. Szerintem negyed éve nem ült kocsiban, úgyhogy ő is élvezte, nem is volt baj. Szóval épp a 6-oson egyensúlyozok azzal a szerencsétlen, háromkerekű izével, amikor is jön az ismerős "Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre!" felszólítás. Felnézek, klasszikus "droid-külsejű", ötvenes pasi az ellenőr. Lekerítem a hátizsákom, feltámasztom a babakocsira, és már épp kezdenék keresgélni a zsebeiben, amikor a pasi rámnéz, és mosolyogva közli:
- Ne keresse, elhiszem, hogy megvan.
Kicsit meglepődtem, azt hittem rosszul hallok.
A második mindössze két napos. KöKi, bejárati ellenőrzés, szintén jó ötvenes, de kifejezetten ápolatlan, borostás ellenőrrel. Túrom a hátizsákot, az istennek nem találom a bérletet. Egyszercsak rám szól az ürge:
- Biztos megvan az uram! Menjen csak, mert még a végén elmegy a metrója!
Megköszöntem, eljöttem.
Alig érem el a Nyugatit, újra bekaptam egy bkv-s mélyütést. Felérek a lépcső tetejére, látom, hogy a 191-es indexel, és fordul ki a végállomásról. Bátortalanul futok két lépést, hátha... Pasi észrevesz, visszakanyarodik(!) a járdához, kinyitja az ajtót, felvesz. Megköszönöm, ajtó becsuk, index, busz indul. Egy idősebb (na jó, mostanában már inkább középkorúnak hívom, úgy látszik, öregszem) nő ér fel a lépcső tetejére. Tétován körülnéz, lemondóan nézi, hogy a 191-es megállója üres. Sofőr észreveszi, újra visszakanyarodik, ajtót nyit, felveszi, indul. Körbemegy a parkolóban, épp eléri a 6-os busz végállomását, amikor egyszercsak fékez, kinyitja az ajtót, mire hárulról futva érkezik egy újabb utas. Őt már a tükörből kellett kiszúrnia. Hátul egy fiatal társaság ücsörög, az egyik srác megjegyzi:
- Mit mondott Gábor, hányadik megállónál kell leszállnunk hozzá? Mert ez volt a hamadik.