Egyik nap Nelli ébredt fél hatkor, másik nap Lina. Ennek persze túl nagy jelentősége nem volt, mert a másik felriasztásához kábé fél perc kell nekik. Ha nem akartuk, hogy Viktorék is felébredjenek -különös tekintettel a Nelli korú Pannára-, akkor magunk mellé kellett őket venni, hogy ne unakozzanak. Persze visszaalvásról szó nem volt, így megindult a rajtunk való mászkálás, szemkitolás, fülcsavarás. Este az altatás a szokatlan hely miatt a szokásosnál is nehezebb volt, utána még egy kis beszélgetés, borozgatás... Szóval 11 előtt nem nagyon kerültünk ágyba. No, de vége, itthon vagyunk, a saját ágyunkban alszunk, hurrá! Éljen a Balaton! (Egy kicsit most nélkülünk.)
Két rövidet még:
Egyik nap, reggeli után a három gyerek vidáman csúszkált a teraszon, mikor valaki kiszúrta, hogy ezek esznek valamit. De mit, és honan? Mindenki elkezdte a maga paráját:
- Kavics!
- Leander!
- Tuja!
- Szar!
- Jé, tényleg! A franc a rühes macskába! Ideszart a teraszra, a hülye gyerekeink meg feleszik!
Futás a fürdőbe, kézmosás, szájöblítés... Viktor felemelte Pannát, két mélyet szippantott, majd közölte:
- Ez a gyerek bele is ült... ja nem, ez a sajátja... na, akkor ezek nem a macskáét ették, hanem Pannáét. De mi a csoda ez?
...és így történt, hogy a három grácia újrahasznosította az előző napi főtt kukoricát.
- Leander!
- Tuja!
- Szar!
- Jé, tényleg! A franc a rühes macskába! Ideszart a teraszra, a hülye gyerekeink meg feleszik!
Futás a fürdőbe, kézmosás, szájöblítés... Viktor felemelte Pannát, két mélyet szippantott, majd közölte:
- Ez a gyerek bele is ült... ja nem, ez a sajátja... na, akkor ezek nem a macskáét ették, hanem Pannáét. De mi a csoda ez?
...és így történt, hogy a három grácia újrahasznosította az előző napi főtt kukoricát.
Szűk Csokis-körben ücsörgünk egy keszthelyi, belvárosi kávézó teraszán, kiválasztjuk a kávéinkat, a csajoknak meg rendelünk két rétest. Hogy bírják a várakozást, odaadjuk nekik a szép, színes, képes étlapot. Le is köti őket teljes két percig, utána mindkettő elkezd izegni-mozogni. Nyugtatgatjuk őket, hogy mindjárt jön a finom rétes. Ezzel megint elmegy egy perc, majd Linus hangja süvítve hasít a délutáni álmos nyugalomba:
- Hol a réééétes?
- Pszt, nem szabad kiabálni!
- Hol a réééétes?
- Linus, kicsit csendesebben, mindjárt hozzák.
Következő pillanatban megjelenik a pincér, fülig érő vigyorral a száján:
- Hölgyem, a rétese! Jól hallottam, hogy Ön kérte? Jó étvágyat kívánok, remélem ízleni fog!
Esküszöm, erre legközelebb be fogom őket tanítani, ha ilyen a hatása. Viszont az is kiderült, hogy a keszthelyi Pelso Café gyerekbarát hely, mehettek bátran!