Jól elmaradtam a bloggal, és persze elmaradtam a pedálos autóval is. Azért folytatom, főleg, hogy rengeteg egyéb írnivalóm is van/lenne. Szóval ott lett vége, hogy májusra szinte kész volt szerkezetileg az autó, de ekkor lepihent a projekt. Szabi nekem, szabi Gabi kollégának, kedvem sem volt, lelkesedésem is fogyott. Nem vagyok egy kitartó típus, na! Aztán jött az ősz, és Gabi azt mondta, hogy ha sürgősen nem állok neki, akkor egyrészt jól képen csap, másrészt feljelent a gyerekeimnél, harmadrészt meg végleg leveszi a kezét az autóról. Ez utóbbitól azért megijedtem, mert tudtam, hogy egyedül ebből túró sem lesz, úgyhogy szeptember végén újra nekiláttam. Ez azt jelentette, hogy Gabi kollégával megcsináltattam a pedálokat (kiderült, hogy a gondosan szétvágott 16-os bicikliváz + pedál sehogy sem fér be a kasztniba), nagyon jók lettek, Béla kollégával meg kettévágattam egy, az anyósom kertjében talált, elég szürkére ázott régi gyűrűhinta gyűrűjét. Ez utóbbiból lett a kormány.
Egy régi, kb. 3 mm-es acél lemezre felrajzoltam a kormányt, és dekopírral kivágtam. Utána alul-felül ráragasztottam a két fél gyűrűt. Ez megfogta annyira, hogy legalább lehessen vele dolgozni. Egyik oldalról imbusz fejű csavarokat, a másik oldalról öreg printerekből kikapott, recés réz anyákat (eredetileg a műanyag előlapba vannak "belesütve") süllyesztettem be, ezek fogják össze. Utána pác és lakk. Élőben sokkal jobban néz ki, mint a fényképen, majd a teljes autós képen lesz róla jobb kép is.
Közben kitaláltuk a kormányzást is, az irányító karok például átfordultak hátsó helyzetbe. (Így jobban is néz ki, meg rövidebb és meredekebb kormányoszlop kell.) Gabi kolléga megcsinálta a meghajtást, ami két átmenő menetes szárral egy füst alatt merevíti is a kasztnit. Persze novemberre, Lina szülinapjára nem lett kész, de karácsony előtti két hétben már a netről letöltött és kinyomtatott Smith műszerekből csináltam a szintén pácolt és lakkozott műszerfalat, kárpitoztam a textilbőr üléseket (öreg, romos irodai szék, router csomagolásából kinyert vékony szivacs, és pénzért[!] vett textilbőr), és festettem az egész autót. Utolsó héten szereltük be a láncot (a láncvédő és a lánc feszítő "persze" azóta sincs meg), a sárvédők is váratnak még magukra, de szenteste azért ott állt az autó az előszobában (a fa alá nem fért) és tényleg nagy volt az öröm. A negyedik részben teszek fel képeket is a kész műről.