A Lila Nyúl egy szerintem zseniális ötlet Lináék csoportjában. Egy sima plüss állat, ami egész héten bent van az óvodában, és figyel. Mégpedig azt, hogy ki a legjobb. És aki az adott héten a legjobb, az viheti haza hétvégére a Lila Nyulat. Ez -ha jól értettem Lina meséiből- nem szimpla magatartási "jóság", hanem valamiféle globális, ami függ az egész heti viselkedéstől, munkától. (Ez mindenképp szerencse, ugyanis az első esetben a büdös életben nem kerülhetne hozzánk Őnaccsága.) Szóval a Lila Nyúl egyrészt jutalom, másrészt viszont feladat is, és épp ettől tartom remek ötletnek. Aki megkapja, és hazaviszi, annak kutya kötelessége hétvégén vendégként kezelni, programot szervezni neki, szórakoztatni, illetve a saját, családi programjaikba bevonni. Ráadásul hétfőn, amikor visszamennek az oviba, el kell mesélni, mi történt a nyúllal a hétvégén. És nem csak úgy, hogy Vidámparkban voltunk, slussz-pássz, hanem kerek, összefüggő, értelmes mondatokban. Ha valaki nem akarja "rendesen" csinálni, akkor az óvó nénik szólnak, hogy nem úgy van az kisapám, ha viszont nem megy neki, akkor segítenek neki. (Mondtam már, hogy imádom a lányaim óvó nénijeit? :-) ) Szóval, nekem nagyon tetszik a "Lila Nyúl Projekt".
Nálunk a múlt hétvége ugyebár Nelli múló tüszői jegyében telt, így szegény nyúl szombaton nem sokat szórakozott, eljöhetett Linával, meg velem a Tecsóba. Azért unatkozni akkor sem kellett, mert közben társasoztunk, minden étkezéshez külön volt terítve a vendégnek, sőt, minden fogásból kapott a tányérjába.
Aztán vasárnap már elment Linával síórára (erről készült a múltkori kép), délután pedig végre Nelli is kimozdulhatott, úgyhogy kollektíven levonultunk a Millenárisra, leelenőrizni a Zöld Pétert, mert senki nem emlékezett, hogy hol van a rózsabokor. Ha valakinek ez a mondat nem lett volna érthető, az menjen el a Zöld Péter játszótérre, de előtte olvassa újra a mesét. Persze azt is lehet, hogy csak odamegy, és ott olvassa el, mert kint van egy nagy, festett táblán. Szóval rózsabokor nincs, valószínűleg összetört, vagy elvitték, volt viszont más: hintayo.
Nagyon jó játék, piszkosul lehet élvezni. Még Nellit is -aki pedig elég hányingeres- alig lehetett leimádkozni róla, Lina meg akkorákat kacagott, hogy majd kiesett a száján. Szóval menjetek el, és próbáljátok ki: megéri.
