Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (3) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Dulifuli, akit kizárt az Index Fórumról egy köcsög: @Szubrina: Nem olyan nagy trükk az előállítás, mert nem kell minden hígításból a teljes lehetséges... (2020.05.13. 12:13) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Kit car (6.)

2010.09.26. 15:47 Csokis

 

... és alig hagytuk el Bécset, amint kiértünk az autópályára, leszakadt az ég.

Ha valaki úgy érzi, hogy itt egy rész kimaradt, az nem téved. Tudom, hogy semmi poén nincs abban, ha egy negyveniksz éves autó délben elindul Maidstoneból, és másnap éjjel megérkezik Pestre, de kábé ennyi volt az út technikai része. Minden egyéb kihívást csak mi magunk jelentettünk, meg az európai benzin árak. Pedig lényegében ennyi volt. Ugyan a hátralevő ezer mérföldet végig rinyáltam, hogy mi lesz, de nem lett semmi. Az autó hozta amire tervezték, 50-60 mérföldes tempóban gyűrte maga alá a Bundesautobahnt, csak néha húzott el mellettünk egy-egy kamion.

Persze az indulás még érdekes lett, mivel a fluxus kondenzátort nem sikerült megjavítani, így a kompot természetesen lekéstük. Én, mint a k-eu-i bürokrácián nevelődött, ámde kockafejű, szabálytisztelő pógár archetípusa, elkezdtem rinyálni, hogy most mi lesz, buktuk a kompjegyet, vehetünk utolsó pillanatost jó drágán. Viktor viszont elég laza ahhoz, hogy szerinte meg kéne próbálnunk mégiscsak felmenni ezzel, hátha felengednek azzal a jelszóval, hogy úgyis van hely. Ezen ellamentáltunk Doverig, aztán amikor be kellett sorolni, hogy ticketing, vagy check in, akkor csak a becsekkolást választottuk. Viktor szerint visszajönni még mindig visszajöhetünk, míg ha bemegyünk a jegyeladáshoz, ott minimum a két jegy különbözetét ránk verik. Úgyhogy irány a jegyellenőrzés bódéja, jegyet, útleveleket flegmma pofával kiad. A nő nézi, aztán az autót, végül aggódó arccal kinéz:
 - Fel fog tudni menni az autójuk a rampán? Nem túl alacsony? Mert a feljárat elég meredek.
Ennyi. Miután megnyugtattuk, kaptunk egy számot, meg minden más iratunkat vissza, jó utat kívánt és beállhattunk az eredeti jegyünkhöz képest két órával későbbi sorba. Ezért rinyáltam én ennyit?!?

A komp a szokásos. Nagy, egy óra után unalmas, a kaja drága, de legalább meleget ebédeltünk, és a vámmentesben beszereztünk egy karton cidert, amit Londonban elfelejtettem, pedig esszenciális része egy angliai útnak. Ami még érdekes volt, hogy Dunqkerqueben a nagy fene schengeni ellenőrzésből semmit nem láttunk. Ember nem volt ránk kíváncsi, de még csak táblát sem láttunk, ahol legalább lassítani kellett volna. Innentől tényleg csak annyi volt, hogy jöttünk haza, és teljesen elvetemült exhibicionisták módján élveztük a sikerünket. Azért az tényleg vicces, amikor a mögötted 180-nal feltünő szupererős, szuperdrága szupersportkocsi lelassít 120-ra csak azért, hogy jól megnézhessen, közben vigyorog és integet. A kedvencem egy Porsche Carrera mitfahrere volt, akiből szinte két rózsaszín folt látszott, amint az orra, meg az álla feltapadt az oldalablakra. Azt hiszem, erre az autóról elmondható, hogy ez maga az olcsó népszerűség.

Szóval autóztunk hazafelé, kétóránként megálltunk, lassan, de tényleg biztosan faltuk a kilométereket, és estére Kölnben voltunk. Itt alvás és reggeli egy kis szállodában (azon jól szórakoztam, hogy Viktor, aki az angolszász területen szocializálódott, hogy rácsodálkozott egy harminc eurós német szálloda tisztaságára), aztán irány újra az autópálya. Én a végére már nagyon untam, szerencsére Viktor -aki nagyrészt vezetett- nem.

Az már látszott, hogy olyan későn fogunk hazaérni, hogy nyugodtan bevállalhatjuk a Bécsen való átvágást, nem is volt vele semmi baj. Viszont alighogy felértünk az Ostautobahnra, beütött a ménkű. Szó szerint. Binzunseinné ugyan telefonált előre, hogy valahol Bécs és Hegyeshalom közé jósolnak egy szuper cellát, és pont akkorra, amikor mi odaérünk, de ezt nem vettük nagyon komolyan. Én azért felvettem a zakómat, és egy piros lámpánál beraktam a helyére az ablakomat, aztán felhívtuk Betti mamáját, hogy melegítheti a levest, mert Bécsben vagyunk, egy óra múlva landolunk nála. Na, ekkor olyan vihar jött, amilyet már rég láttam. A tető ugyan már fent volt, de Viktor oldalablaka hátul pihent a csomagok tetején. Persze addigra már minden normális helyet elhagytunk, ahol fel lehetett volna rakni, a leállósávban meg nem mertünk megállni, mert olyan sűrűn zuhogott, hogy féltünk, hogy nem látnak meg minket, és hátulról belénk rohannak. Szóval Viktor elázott rendesen, ennek ellenére piszkosul élvezte, mert ennyi villámot Angliában öt év alatt összesen nem látott, mint itt negyed óra alatt. Mindenesetre csillapodott a zápor. Ekkor Viktor már úgy érezte, hogy úgyis mindjárt Hegyeshalomban vagyunk, majd ott szárítkozik, addig már eljön így, vizes ingben.
Meg ahogy a Móricka elképzeli! Mert ami ezután jött, az tényleg a legszebb, gyermekkori, balatoni emlékeket idézte fel. Olyan felhőszakadás, hogy a karosszéria eresztékein folyt be a lábszáramra az eső, az ablaktörlő alig bírta a törlést, de mindegy is volt, mert a sávok úgysem látszottak a víz alatt. Csak azért nem álltunk meg, mert benzinkút nem volt, a leállósávban meg nem mertünk, úgyhogy mentünk szép, egyenletes harminccal. Nagy forgalom nem volt, talán ha két autó előzött meg minket egy óra alatt. Aztán egy alagútban csak megálltunk, Viktor száraz ruhát vett, feltettük az ablakát, innentől viszont a párával küzdöttünk. Nem lehetett olyan tempóban törölni az ablakot, hogy egyszerre az egész páramentes legyen. Nagy öröm volt a tervezett egy óra helyett két és fél alatt Hegyesbe érni, még nagyobb száraz ruhában rendes, házi húslevest enni. Az élve megérkezés örömére hálás és nagyvonalú voltam, az összes jobb csontot átengedtem Viktornak, beértem a hússal, Betti mamája meg remekül szórakozott rajtunk, amint tologatjuk félre a mellet, meg a combokat, és vadásszuk a feneket, a hátat, meg a tarja csontokat.

Aztán fél egykor már nem bírtam tovább, és addig piszkáltam Viktort, amíg el nem indultunk haza. Három után kitettem a szüleinél, fél négyre otthon voltam, és onnantól csak az utolsó, és legnagyobb kihívás maradt: fel tudunk-e reggel úgy kelni, hogy Viktor ne késse le a déli gépét Londonba.

Azért abban van valami határtalan optimizmus -és Viktort nyilván nem a megfontoltságáért szeretjük-, amikor valaki megveszi a kompjegyet péntek délelőttre, majd a hazaúti repjegyét vasárnap délre, mindezt úgy, hogy a kettő közt egy alig ismert előéletű, negyvenvalahány éves, házilag módosított, Angliában szervizelt (aki ismeri az angolok autóról és annak karbantartásáról alkotott fogalmát, az érti, miről beszélek) autót hoz haza. De mivel ebből már nem fogok külön posztot írni: nem késte le.

 

U.i.: Az előzőbe raktam fel képeket.

10 komment

Címkék: autó hülyeség túlélő kit balambér

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr842324548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rgranc 2010.09.26. 19:21:30

Gratula hozzá! Köszi a beszámolót, és egyetlenegy kérdés van csak végülis: meg lehet esetleg valamikor valahol tekinteni ezt a gyönyörűséget háromdimenziósan is? Nem tárlatvezetést igényelve természetesen, csak valami utalást esetleges rendezvényre, programra, helyszínre, mittomén, ahol felbukkanhat...

Csokis · http://csokis.blog.hu 2010.09.26. 21:57:26

@rgranc: Persze, tegnap például voltunk vele Szentendrén, aztán leraktuk a gyerekeket anyósomnál, amitől felszabadult a hátsó ülés, úgyhogy elmentünk bevásárolni. Tök jól mutatott a Cora parkolójában. :-) Igazából csak esőmentes időben használom, nem mintha attól félnék, hogy a műanyag, vagy az alumínium megrozsdásodik, de ezeken a nyomorult ponyva ablakokon nagyon rossz a kilátás, ha vizesek. De valami hétvégi alkalmat majdcsak összeütünk egy próbakörre.

Szőkeherceg-bombanője 2010.09.27. 19:49:29

Csokiska drága, a fotón szereplő úriember te vagy, vagy Viktor? (Hogy egy igazán lényegretörő és az autóval kapcsolatos fontos kérdést tegyek fel.)

Csokis · http://csokis.blog.hu 2010.09.27. 21:24:20

@Szőkeherceg-bombanője: Nem képzeled, hogy magammal rongálom a topikot? (Egyébként ez sem igaz, az évek alatt már kétszer is tettem be magamról képet.)

Csokis · http://csokis.blog.hu 2010.09.27. 21:27:05

Milyen jó kis történeteim voltak régen. Ez például Viktorékról:
csokis.blog.hu/2007/07/07/nyaralas_10

Szőkeherceg-bombanője 2010.09.27. 23:03:11

Bazz... te aztán ott vagy marketingben! :)
Jól van, nyálazom ám! :)

Szőkeherceg-bombanője 2010.09.28. 08:50:57

@Szőkeherceg-bombanője: (magunkra válaszolni milyen nemzetiség szokása?)
Mélyen belenéztem a gyerekeid szemébe és eldöntöttem, hogy melyik lehet az apjuk. Szóval, ha egyszer találkozunk a reptéren, felismerlek. :)

FFU_v2 2010.10.05. 21:44:36

Szia Csokis,
csak megírtad... tetszik a beszámoló, csak kevesellem a képeket. (Vizuális típus vagyok :) vagy csak szeretek képeket nézegetni? Na mindegy.
És mi van a géppel azóta? Nekiestél, szétkaptad, vagy a hazatérés óta szárítgatod? A felhőszakadás érzését ismerem, most legutóbb a pécsi talin két napig lötyögött a víz a lábam alatt inch magasan a folyamatos eső miatt.
De vissza a lényegre - mi van a géppel?
Üdv, FFU (a v2 csak azért, mert elfelejtettem az eredeti belépési paramétereket, és újra kellett regisztrálnom :((

Csokis · http://csokis.blog.hu 2010.10.05. 22:36:14

@FFU_v2: Van, múlt hétvégén voltunk vele Szentendrén, most pénteken a meg a nyugdíjba menő kollégák búcsúztatóján jelentem meg vele. A házinénink pasija jól megnézte, és meg is dicsérte, ami azért nagy szám, mert angol (vagy amerikai?) a szentem, és valamikor volt egy 1947-es TC-je. Mondtam is neki, hogy ahhoz még nagyon sokat kéne dolgoznom, hogy egy eredeti TC-t tarthassak otthon, de még nem mondtam le róla. Azért lehet, hogy Ayrspeed Six lesz belőle...
Sajnos lassan vége a szezonnak, pár hét múlva megy az X szerelőjéhez, lámpa csere, fék szabályozás, kézifék javítás, aztán kezdődik a küzdelem a Szent Hatósággal a magyar rendszámért.

Nash vs. Keynes 2010.10.18. 01:40:32

Köszi a beszámolót, egyszer én is szívesen megnézném a gyönyörűséget.
(azért mekkora buli már egy ilyen autó és minden vele járó kaland :)
süti beállítások módosítása