Ma eseménydús napunk volt. Binzunsteinné végigparázta az elmúlt két hetet, mert hogy utolsó szigorlat, meg hű, meg há. Aztán kitalálta, hogy a legjobb az lenne, ha el sem menne, minek égesse magát? Erre beígértem egy verést, és elmagyaráztam neki, hogy félévenként egy UV úgyis ingyen van, ne szórakozzon már. Elvégre a Műegyetem alapelve a "mindegy, csak görbüljön!", adjon egy esélyt a vizsgáztatóknak! Naná, hogy ötöst kapott. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy közben apukám szittelte a két dedet. (Én dolgoztam, a nagymama térdét májusban műtötték, úgyhogy még nem teljesértékű  gyerekfelügyelő, de apám általában jól elboldogul a szaros pelenkákkal.)
No, a dolog úgy kezdődött, hogy fél nyolcra rendeltük át, a két kölök is hétkor ébredt. Ennek megfelelően kicsit álmosak voltak, de sag schon, legalább délben jobban alszanak. Ehhez képest apám azzal fogadta Zsófit, hogy "szegények kilenckor csak kóvályogtak", ezért inkább elaltatta őket. Nelli kicsit ugyan izgága volt, meg balhézott, de lenyomta, és végül elalud. Tisztára, mint amikor a Mókus örs átsegíti a vak nénit az utca túloldalára. Lina meg megkérdezte, hogy odafekhet-e a mami ágyára, és foghatja-e a nagypapa kezét? (ujjmorzsolás, írtam már) Hát persze! Na, mindkettő aludt másfél órát, naná, hogy délben eszük ágában nem volt, pedig szegény Zsófi reggel óta arra gyúrt, hogy délben velük együtt alszik egy jót, és behoz valamit a tanulás miatti mínuszaiból. Meg ahogy azt a Móricka elképzeli. Ember tervez, nagypapi végez. Szóval a csajok (mindhárom) délután olyanok voltak, mint a mosott rongy, és jó hisztisek is voltak, cserében este viszont megúsztam a hosszas alatatást, elég volt egy Mazsolát elmondani, és úgy húzták a lóbőrt, hogy majd' elszakadt. Na jó, Binzunsteinnénak nem kellett Mazsolát olvasni, ő beérte egy Pastisszal.

Az már csak a hab a tortán, hogy Nellike valamit összeszedhetett homokevés közben, mert három akkorát hányt, hogy öröm volt nézni. De rendes volt, megvárt vele engem, hogy én takaríthassam fel. Ja, és nem ment belőle a szőnyegre!