Tegnap vasárnapot tartottunk, úgy ahogy kell. Későn keléssel, vasárnapi ebéddel, kirándulással. Kinéztünk egy jó kis receptet, hogy ha már úgyis költözünk -erről majd később, vagy máskor, vagy mit tudom én-, együk fel előtte a mélyhűtőt. Szóval legyen szalonnába göngyölt hal, paradicsom mártásal. Én azért reggel még nekiálltam kádat szerelni, ami úgy nézett ki, hogy egy negyed, félórás meló lesz. Addig a csajokat száműztem a nagy szobába, hogy ne legyenek útban, úgyhogy Binzunsteinnének kellett rájuk figyelni. Aztán kiderült, hogy a kádszerelés nem negyed óra. Meg nem is fél. Inkább egy. És ahhoz, hogy leteszteljem a tömítést, meg a működést mindig tele kellett ereszteni vízzel, aztán a következő szereléshez újra le kellett engedni. Vagy háromszor. Aztán az egészet kifertőtlenítettem, aztán kiöblítettem a fertőtlenítőszert. Szóval majdnem dél lett, mire a csajoknak megszűnt a szobafogság, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy most már nem halazunk, a vasárnapi ebéd pizza lesz. Valódi mélyhűtött pizza.
Délután elmentünk rokonlátogatni, utána megnéztük a solymári Szarka-várat (Megéri, szépen felépítették a semmiből, Lina élvezte is.), persze mire hazaértünk jó késő lett.

 

Ilyen volt (és itt már elkezdték helyreállítani):

 

 

Ilyen lett:

Főzni már nem volt érdemes, úgyhogy ettünk hideget. Illetve én főztem magamnak levest. Zacskóst, csak az igényesség kedvéért. És a legborzasztóbb, hogy még ízlett is.
Szóval Csokiséknál a vasárnapi menü zasckós leves mélyhűtött pizzával. Még szerencse, hogy a vendégségben kaptunk házi pogácsát. Azért megállapítottuk, hogy ebből nem fogunk rendszert csinálni.