Igazából nem akartunk nagy felhajtást, de valahogy így alakult. Szombat délelőtt volt a a művészi torna vizsgabemutató főpróbája. Nekem már önmagában is vicces, is vizsgabemutató, miközben nincs tétje, de Zsófi szerint ez már harmincöt éve is így volt. Mindenesetre a gyerekek jópofák voltak, a tanárnők kedvesek, szóval minden jó volt.
Az egy másik tészta, hogy másnapra már megjöttek a szülők és a nagyszülők is, és félelmetesek voltak. Hangos bekiabálások, hujjugások, ötéves gyerekeknek átadott malomkerék nagyságú csokrok. Nem sztár a gyerek? Nem baj, majd csinálunk belőle! Kár, hogy sötét volt, és nem látszottak a szőrös mellkasokon csilingelő fukszok. Vagy csak én vagyok genya, és ez valójában maga a rózsadombi értelmiség? Egyébként az egyik kislány helyes volt, a rózsáiból rögtön kihúzott egyet, és odaadta a gyakorlatban vele szereplő párjának. Ebből nekem -ismét- az jött le, hogy a gyerekeink alapvetően teljesen normálisak, amíg félre nem neveljük őket. Na mindegy, kívülről biztos mi is ilyenek vagyunk!
A lányok meglepően kevéssé voltak elromolva a próba végére, úgyhogy elugrottunk a Sugárba cipőt venni. Tulajdonképpen az is egy vicc, hogy az ember Bel-Budáról a Sugárba jár gyerekcipőért, de eddig minden más vagy lehetetlenül drága volt, vagy vacak. Esetleg előfordult a kettő együtt is, ugyanis azok a cipők, amik kintről jönnek be, arrafelé biztos nagyon minőségiek, de hogy nincsenek felkészítve a motorozásra, az tuti, míg a magyarok (leginkább az Asso) igen.
Szóval megvolt a cipővásárlás, irány a csúszdabolt! (Az IKEA-t hívják így a gyerekosztályon levő beltéri csúszda miatt.) Lányok letéve a játszóházban, szülők nézelődnek, utána ebéd az IKEA éttermében. Viszonylag kis sorállással és olcsón (2400 Ft négyünknek) megúsztuk.
Másnap kimentünk a Decathlonba gumicsizmát venni nekem. Hazafelé kitaláltam, hogy idén még úgysem voltunk McDonald'sban, ugorjunk be oda vacsorázni. Zsófi ugyan kicsit húzódozott a dologtól, de végül belement. Neki volt igaza. Négyünk vacsorájáért ott hagytam 3700 Ft-ot úgy, hogy én speciel még jól sem laktam. Oké, hogy vacsorára nem is ez a cél, de azért ennyi pénzért legközelebb inkább lemegyek a Csákvári Csárdába rántott májat enni, az benzinpénzzel együtt is kijön ennyiből négyünknek. Na mindegy, McD erre az évre ismét letudva.
Mivel a lányok még mindig nem aludtak el a kocsiban, az egyik nagymama vagy két hete beteg (orvoshoz persze nem megy, mert minek is?), ezért látogathatatlan, a másikat másnapra "terveztük be", úgyhogy kitaláltuk, hogy menjünk ki a Hajógyári-szigetre, ott jó a játszótér. Jó is volt: óriás csúszdák, vicces körhinták, forgók. És volt lovaglás, vattacukor (ami leginkább Zsófi kedvence), meg pattogatott kukorica (ami az enyém). Lina rögtön fel is kéredzkedett egy pónira, aztán amikor észrevette az "igazi" lovat, akkor inkább arra. Nelli először semmire, de amikor meglátta, hogy a nővére fel mer ülni, rögtön ő is pónigolni akart. Aztán amikor feltettük a nyeregbe, már nem volt ilyen határozott. Elég elanyátlanodva nézett, úgyhogy inkább levettük. Ahhoz képest, hogy két éve már attól is sírva fakadt, hogy Döbröntén egy ló ránézett, tulajdonképpen ez sem rossz eredmény. De amikor Lina átült a nagy lóra, és a lovász lánnyal a háta mögött el mert menni "egyedül", akkor ő sem akart lemaradni, úgyhogy mégis bevállalt négy kis kört a pónin. A második körtől már vigyorgott, mint a vadalma, úgyhogy megtört az átok, mostantól lehet a fülünket rágni a lovaglásért.
Igazán sosem tudom, hogy mikor teszünk jót a gyerekeinkkel. Ha kipróbálnak mindent a tájfutáson kezdve, a művészi tornán és az úszáson át a lovaglásig, aztán majd eldöntik, melyik tetszik, vagy ha nem spilázzuk túl a dolgot, és csak egy-két dolgot mutatunk meg nekik. Mert valahol az sem normális, hogy van két ovis lányunk, akiknek hetente van két ovis úszás, egy torna és egy tánc, valamint szombatonként a művészi torna. És akkor még nem írattuk be őket gyerek angolra, zongorára, meg a fene tudja, még mi mindennel lehet szadizni egy ötévest. Na mindegy, majd ha felnőnek, kiderül, hogy élvezték-e, vagy mindig a falnak fordítják a tolószékem.
