Akartam egy jó gulyást csinálni a hétvégére, de az Intersparban nem volt marha lábszár, csak lapocka, abból meg nem mertem. Sebaj, lett helyette húsleves jó húsos karajcsontból, azt is szeretjük, és az is pont olyan diétás. Erről ugyan nem csináltam képet, de találtam egy párat a múltkor posztolt babos csülkös káposztáról, ünnepi gyomorrengetésre az is megfelel.

Viszont a gulyásról eszembe jutott egy régi történet. Van a szüleimnek egy kis nyaralója a Dunakanyarban. (Hahó Thor! Dunakanyar, vagy Duna-kanyar?) Egy időben olyan volt az egyik szomszéd, hogy mindent utánuk csinált, de mindent jobban. Apám akkor vette az elektromos fűnyírót, hogy ne kelljen a tologatóssal szenvednie, a szomszédnak két héten belül benzinmotros volt. (Szerette is érte a környék.)
Apu csinált egy kis tűzrakóhelyet mindenhonnan összeszedett terméskövekből és fatörzsekből, hozzá jött a kőműves, és épített egyet rostéllyal, nyárssal, mindennel.
No, egyszer anyám bográcsgulyást csinált, a maga módján. Ez úgy készül, hogy otthon kuktában előfőzi a húst, és egy régi tejhordóban kiviszi a telekre. Ott csak megcsinálja a csipetkét, megpucolja a zöldséget, mindent összeborít, és egy óra alatt készre főzi. Tökölés sincs vele, és a gulyás is megkapja a kötelező bogrács ízt. Jó volt, megettük, elfelejtettük. Eljöve a következő hétvége, és eljöve a szomszéd egy szép, nagy, baráti társasággal. Voltak vagy hatan-nyolcan, több autóval, még több láda sörrel, vidám zenékkel, és egy akkora zománcos(!) bográccsal, hogy szerintem disznóölésre jó lett volna abáló üstnek. A férfiak rakták a tüzet, az asszonyok kockázták a marhahúst, és pucolták  a krumplit, zöldséget. Kb. 12-kor nagy vidámkodva neki is láttak a főzésnek. Nyíltak a sörök, lobogott a tűz, és egy óra múlva elkezdték nézegetni a húst. De biz az nem akart puhulni, marhahúsnak az nem szokása, főleg nem szabad tűzön. Fél kettőkor kicsit alább hagyott a hangulat, kettőkor komorultak a tekintetek, fél háromkor pedig átjöttek anyámat megkérdezni, hogy is van ez. Ő elmondta, mire bánatosan visszamentek, és lesz ami lesz alapon belefőzték a krumplit, meg a zöldséget, úgyhogy egy óra múlva mindenki letesztelte a fogsorát.
Képem persze erről sincs, úgyhogy kaptok egyet a lányokról, amint a reggeli tejüket és kakaójukat isszák.