Volt nekem egy nagypapám, akit már nem ismertem, mert jóval születésem előtt meghalt. Ennek ellenére többen állítják, hogy hasonlítok rá egyes dolgaimban. (Főleg abban, hogy ő is ilyen szép daliás alkat volt, mint én.) Imádta a flekkent, és amikor Kismaroson nyaraltak, rendszeresen csinált is igazi, faszénen sült verziót. Mindig szerette volna átmenteni az ételt a hideg hónapokra is, így készített egy gázsütős verziót. Igaz, ez tarjából van, de hát minden nem lehet tökéletes.
A tarját rendesen kiklopfolod, ha elkezd már szétesni, akkor a legjobb. (Nagyon vékony azért ne legyen, mert akkor nem sül, csak szárad.) Mindkét oldalát sózod, borsozod, piros paprikázod, és felteszed a sütő rácsára. A krumplit uborkagyalun lereszeled rósejbninak, besózod, és elteríted a kicsit kizsírozott sütő tálcán. Kis zsírdarabkákat dugsz közé (mondjuk kiskanállal), vagy ha már olajban utazol, akkor kicsit meglocsolod olajjal. (Nem kell nagyon, ha tocsog, nem lesz jó ropogós!) Beteszed a krumplit sülni, és amikor üvegesedni kezd, fölé tolod a rácsot a hússal. A krumplit időnként lapáttal kicsit átforgatod, hogy mindenhol jól megpiruljon, ha törik, hát törik, ha szakad, akkor szakad, úgy lesz jó! Mire a hús mindkét oldala megsül, a krumpli is jó lesz alatta, és közben a hús kicsorgó zsírja-leve is jól átjárja. Kb. négy ember adagja fér egy tálcára és rácsra, de nagyon kell figyelni, mert aki nem elég gyors, az simán lemarad a repetáról.