Tegnap este vacsoránál szóba került, hogy mit eszik az egér, és ennek kapcsán meséltem el a gyerekeknek a következő történetet:
Volt nekem egy másik nagypapám is, akit még ismertem is, mert tíz éves voltam, amikor meghalt. Volt egy kis nyaralójuk Dunafüreden, ahová néha még télen is lejárt, jól befűtött, lent töltött pár napot, próbált horgászni, szóval egyszerűen elvolt. Hogy ne legyen teljesen üres a kamra, tartott lent egy kis szalonnát. Igen ám, de akárhová is dugta-zárta el, az egér mindig megtalálta, befurakodott, megrágta. Elege lett, és kitalálta a tuti megoldást: a szalonnára kötött egy hosszú spárgát, és a mennyezet közepén levő lámpáról belógatta a szoba közepébe. Fentről egy méter spárga, plusz a plafonon át kéne odajutni, lentről majd' kettő, oldalról még több.
 - Jöhetsz egér! - gondolta.
Az egér is így gondolhatta, mert amikor legközelebb lement a házba, a szalonna meg volt rágva...