Ma ebéd közben valahogy előkerült a sztori, gondoltam ide is beírom. Valamikor a kilencvenes évek legelején (a Kalasnyikov balhé idején), egy előszezoni nyaralás kapcsán elkeveredtünk Rovinjba. Városnézés közben találtunk egy öreg kis kápolnát, ahol egy helyi festő rendezett be magának műtermet. Egész jó képei voltak, az egyik meg is tetszett, megkérdeztem tőle, mennyibe kerül? Mondott egy árat, talán 100 márkát. Kicsit gondolkodtam, szívtam a fogam, aztán mentünk még egy kört a városban. Amikor újra visszmentem megint megnéztem, úgy döntöttem, megér annyit. (Később kiderült, hogy valószínűleg tényleg megért, mert amikor pár évre rá betörtek anyámékhoz, ez is az ellopott képek közt volt.)
Lekasztottam, odavittem a pasihoz, kifizettem. Miközben csomagolta, kérdezte, hogy hová valók vagyunk? Mondtam, hogy Magyarországra. Erre benyúlt a fiókba, kivett egy húszmárkást, mosolyogva odaadta a képpel együtt, és közölte:
- Magyaroknak, cseheknek és szlovéneknek csak nyolcvan márka a kép, százat fizessenek a németek, meg az osztrákok.
Horvát - magyar barátság (1.)
2008.01.11. 13:53 Csokis
Szólj hozzá!
Címkék: retro
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr9293401
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
