A tegnapi posztban említett nyaralásról származik a mai törénet is.Két autóval voltunk, négyen apám Samarájával, meg egy baráti pár egy Trabival. Át akartunk ugrani Szlovéniába, megnézni Pirant, és nem volt kedvünk egy ilyen rövid útra két autóból puffogtatni a benzint. Beültünk szépen hatan a szamárba -eredetileg is jó volt az elosztás: két fiú, négy lány, de így még jobb lett, mert hátul egy fiú ült három lánnyal-, és elindultunk. Az volt az éca, hogy a szlovén határ előtt a srác kiszáll, átsétál gyalog, én meg átmegyek kocsival, és a négy lánnyal. Ötletnek jó volt, de a horvát-szlovén határ még csak pár hónapos volt, infrastruktúra sehol. Az út szélén letettek egy konténert, előtte egy napernyő, az alatt ücsörögtek kempingszékekben a határőrök és a vámosok. Parkoló nuku. Ráadásul a határ egy völgyben van, két kilomérrel előtte nyíl egyenes, teljesen kopasz út a domboldalban, ki sem lehetett állni, hogy a hatodik ember kiszálljon. Lesz ami lesz, odagördültem, és kinyújtottam a hat útlevelet. Határőr nézi, nézi, aztán szép lassan behajol, benéz a hátsó ülésre:
 - Nem jó ez így, nem jó ez így...
 - Igen, tudom, de lerobbant a másik autó, nem akartuk...
 - Nem jó ez így, nem jó ez így...
 - Belátom, de hát ez van, mit csináljak?
 - Nem jó ez így, nem jó ez így... Három nő, és egy férfi? Nem jó ez így, nem jó ez így... Na, menjenek!