Van egy légzésfigyelőnk, amit ennyi idős korban már nem használunk, csak áll a garázsban. Egyik kollégánál most van szaporulat, megkérdezte, nem kaphatná-e kölcsön? Természetesen de, csakhogy költözéskor elveszett az egyik nyomógomb, tollal kell nyomkodni.
 - Jó lesz úgy is?
 - Jó.
Azért biztos ami biztos, megpróbáltam rákeresni a cégre a neten, hátha mégis tudok valahogy egy ilyen nyomorult gombot venni. Magyar gyártmány, magyar cég, de aki próbált már egyetlen csavart beszerezni, az tudja, hogy az nagyobb szívás, mint egy rossz pumpát kicseréltetni a Baumaxban. (Meg akarták magyarázni, hogy nem a pumpa anyaga és kiképzése rossz, hanem én taposok szakszerűtlenül.) Szóval honlap megvan, megadott telefonszámot felhívom, nem veszik fel. Van külön szerviz telefon is, azt is hívtam, rögtön fel is vették. Ecsetelem a problémát, aztán rátérek a tárgyra.
 - Hol vehetnék egy ilyen gombot?
 - Nálunk.
 - És hogy jutok hozzá? (fehérvári a szervíz címe)
 - Beteszem egy borítékba, és ha megadja a címét, a délutáni postával elküldöm.
Fizetésről, vagy hasonlóról szó sem esik. Hoppá, szóval vannak még normális cégek kis hazánkban!
Fél óra múlva cseng a telefonom, ismeretlen szám:
 - Jó napot kívánok, X.Y. vagyok, a Babycontrol Kft-től. Volt egy hívásom Öntől, de nem tudtam felvenni a telefont, ezért hívom most vissza. Miben segíthetek?
Még nagyobb hoppá! Valahogy így képzeli el az ember a fogyasztói társadalmat.