Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (3) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Dulifuli, akit kizárt az Index Fórumról egy köcsög: @Szubrina: Nem olyan nagy trükk az előállítás, mert nem kell minden hígításból a teljes lehetséges... (2020.05.13. 12:13) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Pár szó az éjszakai versenyekről... (1.)

2009.06.09. 06:51 Csokis

Régi, és egyre inkább kihaló ága ez a tájfutásnak. Mivel a VB-n nem szám, nem tartják sokra. Ez egyébként érdekes, hisz' a sportág őshazája Skandinávia, márpedig ott ősszel, mielőtt leesik a hó, lenne lehetőség művelni. Igaz, az éjszakai sítájfutást is ők találták ki, és művelik is. (Egyszer lehet, hogy arról is írok majd, milyen nagyrészt pofával a hóban tölteni egy januári estét a Dobogókőn.)

Réges-régen valamikor az ősidőkben, de legalábbis múlt péntek előtt, Micimackó az erdőben élt, saját kunyhójában. Ha éjszakai futásra vágyott, eszkábálnia kellett egy lámpát. Magyarországon ugyanis fejlámpa nem volt kapható, legfeljebb egy bányászlámpát szerezhetett be valahol kéz alatt az ember. Volt vagy két kiló, plusz a hozzá tartozó savas akku, szóval Feketlászló legyen a nyakán, aki ezzel futni tud. Így a hosszú, téli éjszakákon az otthoni barkácsműhelyekben csodálatos darabok születtek, amik aztán a szezon folyamán folyamatosan fejlődtek, osztódtak és csicsásodtak, hogy aztán ősszel a kukában végezzék, átadva helyüket egy "most aztán már tuti" modellnek, és kezdődött minden előről. Nekem például egy minimálverziós, frottír fejpántra rögzített biciklilámpa volt az egyik készítményem, amit egy öreg VEF rádió átalakított elemtartójába tett négy darab laposelemről tápláltam. A 9 Volttal meghajtott 6 voltos izzó egész jó fényt adott mindaddig, amíg nem csúsztam ki abból a 50-60 percből, amíg tartott a szufla. Persze az első versenyen lilára verte a hátamat a póló hátára varrt zsebbe becsúsztatott elemtartó. Ekkor került rá két melltartó-gumi pánt, ami odaszorította a hátamhoz. A következő versenyen az izzadtságtól és a terheléstől megnyúlt a fejpánt, és a lámpa mindig az orromon landolt. Ekkor jött hátulra pár csík gatyagumi erősítésnek. Aztán kiderült, hogy rövid a zsinór, az egyik irányba nem tudom eléggé elfordítani a fejemet, meg kellett hát hosszabbítani. Igen, csak innnetől a bozótosokban bekadt a zsinór az ágakba, meg nyílt területen fütyül rajta a szél, oda kellett varrni a fejpánthoz. Közben lelazult a lámpát a fejpánthoz rögzítő Märklin elem csavarja, és minidg a cipőmet világította. De volt ezzel párhuzamosan futó projektem Calcium Sandoz megtoldott dobozából és kifúrt húszfilléresből készült elemtartóval is. Ebből kettő volt összeragasztva szigszalaggal, ahogy tekergett ki belőlük a drót, teljesen olyan volt, mint a rajzfilmekben a dinamit rudak. Szóval lehetett játszani.

Volt olyan, akit nem érdekelt a barkácsolás, beérte a hosszában toldott, NDK rúdlámpával. Öt darab góliát elem, 7,5 Volt, ráadásul ha azzal odacsapott... Épp pénteken elevenítettük fel a sztorit, nem titok a név, Mihókról van szó. Egyidősek vagyunk, és akkoriban ifik (16-17 évesek) voltunk. Mihók világ életében arról volt híres, hogy tornatermi edzésen, álltó helyében akkorát tudott esni, hogy döngött a padló. Szóval jött a tavasz, Éjszakai Bp. Bajnokság, és egyben OB selejtező. Randa, esős, ködös este a Pilisben. Addig szöszögtem a célban (a francnak volt kedve 13 fokban, esőben és ködben kimenni az éjszakai erdőbe), hogy két és fél perccel lekéstem a rajtomat, Mihók fél perccel utánam már jött is ki a pályára. Békésen futok az első pontra, barátkozom a térképpel, amikor súlyos trappolás, majd egy aggódó hang:

 - Csokis, te vagy?
 - Naná, ki lenne? Miért?
 - A rajttól kezdve csak a lámpádat néztem, felkaptam a térképet, és próbáltalak utolérni. Gondoltam, ha elnéztem, és rossz ember után futottam, akkor nagyot szívok, mert gőzöm nincs róla, hol vagyok.
 - Nem baj, fussunk csak együtt, éjszaka sokkal biztosabb így a dolog, elvégre a cél úgyis a továbbjutás.

Futottunk is vagy kétszáz métert, mire iszonyú robaj és káromkodás. Mihók elesett. Igen ám, de a csúcsszuper NDK-s rúdlámpa szétesett, és az öt darab elem szana meg széjjel szóródott az avarban. Nem is lett meg mind, úgyhogy onnantól ketten mentünk egy lámpával, és persze egy térképpel, hisz' lámpa nélkül nem lehet térképet sem olvasni. Viszont a fejlámpa olyan, hogy oda világít, ahová a tulaj néz, úgyhogy szegény Mihók még többet, és még nagyobbakat esett a pilisi kőmezőkön.

Mázlink volt, mert pár ponttal később utolértünk egy kissrácot. Nem vagyok egy égimeszelő, akkoriban is alulról karcoltam a 160 centit, de ez a srác még nálam is egy fejjel kisebb volt. Elég elanyátlanodva kolbászolt a sötét erdőben, mint egy kiöntött ürge. Meg is sajnáltuk, felajánlottuk neki, hogy jó fejek leszünk, eljöhet velünk, végigvisszük a pályán. Ebben persze csak apró szerepe volt, hogy valami brutális méretű kézilámpája volt, simán meg lehetett volna sütni vele egy ágon ülő mókust. Mihók oda is rendelte maga mellé, onnantól újra ketten tájékozódtunk, fel is gyorsultunk rendesen. Igenám, de az esőtől és a nagy esésektől Mihók térképe teljesen elmállott, úgyhogy "Ez neked úgysem kell!" felkiáltással kikapta a kissrác kezéből a gondosan befóliázott, szinte intakt térképet, és úgy mentünk tovább. Szegény koma innnentől az életéért küzdött. Ha lemarad, rendes túlélő túra lett volna a ködös, éjszakai erdőből kitalálnia. Persze ekkora genyák mi sem voltunk, főleg, hogy a lámpa még mindig nála volt, és nem is lett volan kedve senkinek cipelni azt a dögöt, úgyhogy békés hármasban fejeztük be a versenyt. A dologban csak az a ciki, hogy végig nem láttam az arcát, máig nem tudom, hogy ki volt az.

Az OB-n persze már nem volt ilyen mákom. Tök utolsónak indultam, végig egyedül nyomhattam az üres erdőben (éjjel, pont közelében nagy segítség, ha látod a többi lámpa mozgását), ráadásul a negyedik pontig nem értettem, miért találok mindig réteket ott, ahol tiszta erdőnek kéne lennie. A tájfutó térképen a rét sárga, a tiszta, jól futható erdő fehér. Ezt legfeljebb teljesen kimerült, besárgult lámpával lehet összekeverni, nem a zsír újjal a verseny elején. Kivéve, ha a rendezőség jó fej, és az eső örömére előre befóliázza a térképeket. Persze sárgászöld fóliába. Enélkül sem lettem volna túl jó aznap, de amikor az ember a harmadik pontra összeszed vagy negyedóra hátrányt, akkor könnyen elmegy a kedve a további versenyzéstől...

(Na, ez elég hosszú lett, a halogén fejlámpák korszakáról majd a második részben írok.)

4 komment

Címkék: retro tájfutás

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr181171708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rgranc 2009.06.09. 14:24:48

:)

Soha nem lehet tudni, hátha most bejelentkezik majd valaki, hogy ő futott veletek anno... :)))

Csokis · http://csokis.blog.hu 2009.06.09. 14:32:08

Aha... amennyien ezt a blogot olvassák, ez felettébb valószínű.

Csokis · http://csokis.blog.hu 2009.06.09. 14:41:02

Csak itt, csak most, csak neked! Nem akartam tovább húzni a posztot, de volt még pár remek technikai megoldás az elemtartóra meg a lámpára. Ez egyik zseniális ötlet a nadrágszíj volt. Egyszerűen kivitelezhető, olcsó, nem melegíti az ember hátát. Csak amikor a második versenyen is kétszer kellett leguggolni a pályán, és egyúttal elfogyasztani a térkép tetemes részét (hál' istennek, akkoriban még nem műnyomó papírra készült a térkép, hanem nedvszívóra), akkor lett gyanús, hogy nem ez lesz a jó megoldás. Vagy amikor egész versenyen viszketett a nyakam, és csak a verseny után jöttem rá, hogy lecsúszott a szigszalag a drótról, és ezzel koromat megelőzve felfedeztem az elektromos akupunktúrát.
süti beállítások módosítása