Lassan azért folytatom. Szóval megvolt az első futómű, és viszonylag egyszerűen. Ez azt jelentette, hogy csak az egyik deszka repedt el, miközben a vörösréz perselyt beütöttem a helyére, de mivel a méretek és a "knowhow" már megvolt, ezt egy óra alatt újra lehetett gyártani. A sarki Praktikerben megvettem a váznak valót, ami 56*28-as fenyőfa stafni volt. Ahogy anyukám mondaná, "hülyének van szerencséje", Ugyanis eszembe nem jutott utána mérni, hogy ez hogy viszonyul az első futómű T-idomjaihoz, meg az alátétekhez. Pont jó lett, úgyhogy megúsztam a vésést, vagy a marást. Ezután elmentem a Zatik faáruházba, mert gőzöm nem volt róla, hogy miből lesz a kasztni. Illetve azt tudtam, hogy rétegelt lemezből, de hogy milyen fajtából, és milyen vastagságúból, arról dunsztom sem volt. Ott a helyszínen a 8 mm-es bükk tűnt a legjobbnak, mert viszonylag kemény is a felülete (a nyárhoz, nyírhoz képest feltétlenül), de azért 8 mm-esben még meg lehetett úgy hajlítani, ahogy akartam. Nagyjából méretre vágattam, hogy szállítani lehessen, aztán a szobában felszerkesztettem rá az A/4-es méretű tervemet, a két lapot összefogtam pár csavarral, és nekiestem a dekopírral. Jól lehetett vágni, a r fémfűrész-lap egyáltalán nem tépte az anyagot. Mivel a 8-as anyagba nem lehet rendesen csavarozni, 2*2-es fenyő lécekkel, plusz ragasztással illesztettem a karosszéria elemeit. A csavarfejeket süllyesztettem, hogy ha ráglettelek, eltűnjenek. Gondoltam arra is, hogy szép kárpitosszögekkel kialakítok egy "szegecsképet", de ez úgysem lenne tartó elem, úgyhogy egyelőre parkol az ötlet, majd a végén meglátom. Meglepően könnyen sikerült a kaszni elejének "befűzése" is a keret mögé, a végeredmény egy egész pofás autó lett.
Itt tartottam február elején, nem egészen egy hónap után.
No, kábé idáig ment simán a dolog, utána kezdődött a szívás.
Először a hátsó tengely, és a meghajtás okozott fejtörést. Az eredeti ötlet két független féltengely lett volna úgy, hogy az egyiken van a racsnis kerék, a racsni befelé fordítva, és a gyerek ezt hajtja. Ráadásul úgy, hogy egy kontrás kereket teszek fel a kontra kar bekötése nélkül, így hátrafelé tekerve a pedált tolatni lehet vele. Innen jött képbe Gabi kolléga a rengeteg eszével és kreativitásával. El is készült a tengely perselyezése, be is szereltük. Igenám, de már így, terheletlenül is látszott, hogy ez nem lesz hosszú életű megoldás, az egész ki fog kopni a fából. Át kellett térni az átmenő tengelyre. (Itt balra látható a köztes megoldás.)
Elmentem, vettem egy 10-es menetes szálat 8.8-as anyagból, azóta is ott áll a sarokban, mert Gabi megvétózta, hogy a menet mindig mindent ki fog járni, inkább kerítsünk egy 10-es pálcát, és metsszünk annak a végére menetet. A másik probléma az volt, hogy nem lesz jó a fék, mert egy öt éves gyerek ha baj van, nem fog automatikusan fékezni, csak leáll a tekeréssel, és attól az autó még megy tovább. Legyen inkább örökhajtós. Igen, de ha örökhajtós lesz, akkor a szabadonfutó kerekek közül az egyiket rögzíteni kell a tengelyen, ami nem is olyan egyszerű. És persze ekkor elvethető a kontra is, hisz' automatikusan megoldódik a tolatás problémája. A másik keréknek persze szabadonfutónak kell maradnia, különben Lina a kanyarokban majd össze... magát az erőlködéstől. Szóval kontrás kerék ment a levesbe (illetve szeptemberben Lina frissen összerakott biciklijébe, de ez majd egy másik poszt lesz...)
.jpg)
Gabi kreativitásával megoldódott a kerék rögzítése is. (nem részletezem, mert leírni faxnis, és annyira úgysem érdekel senkit, de egyszerű és nagyszerű megoldás), valamint a hajtás is bekerült a kerékről a tengelyre. Először csak elvileg, mert nem tudtam, hogy lehetne bármit is rögzíteni egy tömör tengelyen, de hát Gabi nem azért van, hogy ily kicsinységeken fennakadjon: tervezett és esztergált két kúpos szorítót, ez tartja most a hajdani Csepel versenygép komplett hátsó tengelyét.
No, itt tartottunk május közepén. Lassultunk már, de még nem álltunk le teljesen. De ami késik, nem múlik...
