Nagyrészt gyerekszáj lesz a mai, annak kapcsán, hogy úgy tűnik, a csajok felett nem múlt el nyomtalanul a hétvége. Igaz, csak egy temetőben voltak kint Tatár mamával és Binzunsteinnével (én dolgoztam), de nyilván téma volt a dolog az oviban is. Az első eresztésük még szombaton volt, kint a temetőben:
- Sanyi papa miért fekszik itt egyedül? Tatár mama, te miért nem fekszel ide mellé?
Aztán kedden jöttünk haza Esiéktől az új kocsival. (Ezt még nem is írtam, de majd lesz poszt. Kihasználtam a roncsprémiumot, és a sokat tervezgetett mopedautó helyett vettem inkkább egy 17 éves, Citroen AX 1,4D-t.) Csajok szépen ücsörögnek hátul, egyszercsak Nelli megszólal:
- Papa, ha meghalsz vezethetem majd az autódat?
- Persze, de remélem, hogy kicsit előbb is.
- És a mami mikor fog meghalni?
- Sokára szívem. Gondolj bele, hogy még a mami mamája is él. Nekem pedig még a mamám és a papám is.
- De Sanyi papa már nem él.
- Nem, mert ő nagyon öreg volt már, és meghalt.
Kis gondolkodási szünet:
- És mikor ássuk ki?
Erre már Lina is beleszólt:
- De neki csak a csontjai vannak ott.
- Nem baj! Mikor ássuk ki?
Búcsúzóul egy vers, amit a lányok tanultak Halloweenre:
Őri István: Halloweenre
Tök, tök, sárga tök,
Halloween-re mit főztök?
Kígyót, békát, csontvázakat,
Mindenféle bogarakat.
Tök, tök, kicsi tök,
Ugye hozzánk eljöttök?
Elmegyünk, elmegyünk,
Ajtódon becsengetünk.
Megtréfálunk, cukrot kérünk,
Aztán gyorsan odébb lépünk.
Tök, tök, csúnya tök,
Jobb lesz, hogyha nem jöttök!
Cukrot, csokit mi is várunk,
Házról-házra körbejárunk.