Olvasgattam Péter Anna cikkét a pálpusztairól, és eszembe jutott nagybátyám története a kvarglival. Aki nem ismerné, az a hengeres, puha, büdös izé az a kvargli (németül quargell, talán túróból készül?), és itthon leginkább cseh. Magyarul pogácsasajtnak hívják, de csak azok, akik a spenótot is parajnak nevezik. Teljes, pedigrés neve hivatalosan olmützi pogácsasajt. Ha jó érett, akkor ahhoz képest a pálpusztai rezeda.
Van nekem egy nagyon rendes nagybátyám, akinek akkora szíve van, mint egy olimpiai bajnok kormányos nyolcasnak együttesen, csak rosszul bírja az ilyen extremitásokat. Ő akart egyszer jó lenni anyámhoz, és egy hivatalos útjáról, az NDK-ból hozott jófajta, német kvarglit. Egy valódi, érett kvargli nagyjából az a kategória, mint Jerome K. Jerome sajtja a "Három ember egy csónakban" (akinek kimaradt a sztori, az feltétlen olvassa el, megéri!) elején, de ő nem rettent vissza semmitől a sógornője kedvéért. Megvette, a szállodában besúvasztotta a minibárba (kíváncsi vagyok, mit szólt az utána jövő?), aztán három újságba, meg nejlonba csomagolva a bőröndjében szépen hazahozta. Az öltönye ezután természetesen a tisztítóban végezte, a hazahozott tiszta ingei a mosásban, a repülőt meg szerintem fertőtlenítették. Na, arra érkezett haza, hogy Csokis család épp a Balatonon nyaral, úgyhogy a sajt ment a spejzba. Onnan a keresztanyám két nap után száműzte (bár anyám huga, ebben nem hasonlítanak, ő még keresztapámnál is rosszabbul bírja az ilyesmit), kiakasztották a lichthofba. El is jött a hétvége, amikor bevették, és újabb újságokba és dobozba pakolva betették a trabiba, és harmincfokos nyári kánikulában leautóztatták a Balcsira. Keresztapám ünnepélyes arccal hozta be a kertbe az ajándékot, ami akkorra már egy egész méretes csomag volt. Mondjuk minden csomagolás ellenére tisztán érezhető volt, mi van benne. Anyám nagy örömmel rögtön neki is állt bontogatni, és kb. 5 perc alatt el is jutott a sajtig. Illetve addg, ami egykor a sajt volt. Úgy látszik, rosszul viselte a másfél hetes, kánikulai totúrát, mert semmi más nem volt a csomagolásban, mint egy henger alakú, nyüzsgő kukactömeg. Úgy ahogy volt, egy lendülettel ment a kert végi budiba. Szegény nagybátyám elég bánatosan nézett utána.