Viszont a levadászottak úgy látszik, nem szívesen kerültek terítékre. 17-en ígérték, de csak 12-en jöttek el. Azt mindenestre elég súlyosnak tartom, hogy a 24 emberből, akiről tudunk valamit (hárman "eltűntek", egy srác meghalt azóta) hatan külföldön vannak. Ez rosszabb arány, mint apámék érettségi találkozója, pedig őket egyrészt '56, másrészt az érettségi óta eltelt 50 év is megtizedel(het)te (volna).
No, mindegy, ott voltunk, jót mulattunk egymáson -félelmetes, hogy mások hogy öregszenek!-, beszélgettünk. Azért érdekes dolgok derülnek ki így 26 év után. Ki kibe volt fülig szerelmes, hová tűntek a dolgozatfüzetek hetedikben, melyik tanárról tudunk valamit. Szóval ment a csacsogás ezerrel, közben tömtük magunkba a pácolt lóhúst roston sütve, megfejelve egy kis padlizsán salátával és sült csirkecombokkal.** 11 után nem sokkal leléptem, és így utólag a következőket kell, hogy megállapítsam:
- Sokat azért tem tudtam meg róluk :-);
- nekem úgy tűnt a társulat, mint akik elég sikeresek és elégedettek;
- kicsit elkeserítő, hogy 40 évesek vagyunk, és van aki már nem él;
- még jobban, hogy itt tudtam meg, hogy májusban meghalt Artner Iván, aki ugyan párhuzamos osztályban járt velünk, de 8 éves koromban nagy haverom volt, együtt játszottunk Winnetout a Balatonon.
Felteszek egy képet, nem mintha lenne bármi jelentősége, mert aki itt olvas, az úgysem ismeri ezeket az ürgéket, aki meg ismeri, az nem olvas be ide. De azért ha már van...
* Hat éve volt egy, amit kihagytam, mert a barátnőmet vártam a reptéren, de késett. Ez aztán úgy meghatotta, hogy két év múlva hozzám jött feleségül. Nesze neked hepiend! Így legyél állhatatos és kitartó!
** A Monglian Barbecueban voltunk, ahol eddig életemben egyszer voltam, egy Átvágó topiktalin. Tulajdonképpen erre is való: szinte vadidegenek összejönnek, mindenki betolja az "egységárat", és megpróbálja a lehetőségek szerint kienni őket a vagyonukból. Egyrészt persze nem fog menni, mert 4500,- forintot nem olyan sima ügy leeni, illetve kimért borból és csapolt sörből "leinni", másrészt viszont praktikus a rendszer, mert a végén nem fordulhat elő, hogy a fizetők kellemetlen helyzetbe kerülnek, mert a pincér véletlenül (mint a rabbi a viccben: Véletlenül, mi? Vélelenül?) rosszul számolt. Azért aki egy nyugodt, meghitt összebújós vacsorára vágyik, az ne ide menjen, viszont a Trófea nevű gyorsédkezde-láncnál egy nagyságrenddel jobb a hely.
