Csokis család

A Csokis család napjai, örömei, nyűgjei.

Címkék

anglia (1) anyu (4) apu (2) autó (13) barkács (9) betegség (7) bkv (2) család (32) édeserdély (1) elégedett (2) fixi (2) fotó (1) gabi (1) hír (1) hülyeség (35) játék (5) kaja (28) kérdés (5) kit (7) költözés (3) lakás (3) lina (34) mázli (2) mekk elek (1) miazhogy (4) motor (4) nagyi (2) nagypapa (3) nelli (27) nyelv (2) nyúl (3) ovi (4) pedálos (4) pozitív (3) reptér (1) repülés (2) retro (24) suli (1) szőnyeg (4) szöveg (3) tájfutás (5) thor (1) törp (1) túlélő (7) Címkefelhő

Friss topikok

  • Dulifuli, akit kizárt az Index Fórumról egy köcsög: @Szubrina: Nem olyan nagy trükk az előállítás, mert nem kell minden hígításból a teljes lehetséges... (2020.05.13. 12:13) Chuck Norris meg elmehet a búsba!
  • Linnaa: Sajnos azt hiszem inkább: Hol az iPhone 7???!!! (2017.02.25. 07:39) Nyaralás
  • Linnaa: Fordult a kocka! Elmehettek Mamival a strandra, mi meg addig netezünk. (2017.02.25. 07:35) Netfüggőség?
  • lóspaci: éss rajt van végre az a maszk? kisuvickolva? (2015.02.10. 13:27) Bréking... egy kicsit (meg egy kicsit down)
  • geegee: Közben megtaláltam a korábbi posztokat is.Saját kútfőből én is egy tök ilyen első futóműre gondolt... (2014.09.07. 06:46) Pedálos autó (1.)

Linkblog

Családi sztorik - Szenes Béla

2007.06.29. 12:05 Csokis

Tegnap a szüleimnél voltunk, és persze előjöttek a régi, ezeréves családi történetek. Rájöttem, hogy ezek egyrészt egész jók (na jó, huszonhatodszor nem annyira), másrészt ha nem írom le őket, akkor a gyerekeimnek esetleg már nem marad belőlük semmi.

Nagyapám asztalos mester volt, és a Köztársaság téren ugyanabban a házban volt a műhelye, ahol laktak. A Józsefváros már akkor sem tartozott az úri középosztály felkapott helyei közé, ezért ha szükség volt egy trógerre (ez itt most nem minősítés, hanem "foglalkozás"), akkor nagyapám csak átment a szomszéd kocsmába, ott mindig talált párat. Ezek egyike volt a "szenes" Béla. Vezetékneve ismeretlen, nemesi elővevét pedig onnan kapta, hogy ha megérkezett a téli tüzelő, akkor némi pénzért, ételért, italért ő hordta le a a szenespincébe a környékbeli családoknál. Ennek megfelően mindig elegáns és tiszta volt, elvégre ilyen munka előtt nem érdemes sokat mosakodni, márpedig munka bármikor jöhet.  Apám szerint színre-szagra és ruházkodásra egy mai hajléktalannal is könnyen állta volna a versenyt.
Nagyapám rendszerető ember volt, dél előtt öt perccel letette a szerszámot, kezet mosott, és felment ebédelni. Harangszóra a családnak az asztalnál, az ebédnek pedig az asztalon kellett lennie, különben jött a morgás. Apám ekkor már technikumba jár, ki a világ végire, valahová Erzsébetre, tehát ő sosem ért haza időre, ezért neki fent maradt egy teríték, nagyanyám pedig melegen tartotta az ő részét. Amikor végre hazaért, beköszönt a műhelybe, beszélt pár szót az apjával, majd felment ebédelni. Aznap nagyapám mondta neki, hogy ha felér, szóljon Anyunak, hogy felküldi majd a szenes Bélát, ültesse le a konyhában, és adjon neki egy tányér levest. Mire apám felért a másodikra, teljesen kiment a fejéből az üzenet, nem is adta át. Ennek megfeleően naganyám kellőképp meglepődött, amikor pár perc múlva csengettek, és Béla állt az ajtóban.
 - Jó napot Béla! Mi szél hozta?
 - Csókolom, a Kocsis úr küldött föl.
 - Miért Béla?
 - Hát felküldött.
Nagyanyám kezdte nem érteni a dolgot. Apám ekkor érkezett a kézmosásból, kapcsolt, és nagyanyám háta mögött elkezdett mutogatni, majd átadta az üzenetet. Nagyanyám zavarba jött, hogy most hová is tegye Bélát. (Ez még a társbérletes időszak volt, nekik a lakás azon fele jutott, ahol a fürdő volt eredetileg, ott volt a konyha, szóval nem volt egy táncterem.) Kínjában beterelte a nappaliba, a szépen megtertett asztalhoz, és leültette apám ebédjéhez.
 - Fogjon hozzá Béla!
 - Köszönöm, csókolom!  - mondta Bélánk, és úgy ahogy megjött, nekilátott a csirkeaprólék levesnek. Egy kis cuppogás, egy kis rágcsálás, majd nagyanyám és apám döbbenten nézték, hogy ott a szemük láttára bekövetkezik az egyik legtitokzatosabb bibliai csoda, az Úr színeváltozása. Persze ahogy Puskás öcsi is mondta: nagy ember nagy csoda, kis ember kis csoda. (Vagy valami hasonló.) Mert Bélánk nem egész testében változott el, csak a kezeiben. Ahogy fogyott a leves és a benne levő aprólék, úgy tisztultak Béla ujjai, míg a végére mind a tíz ujjának végei rózsaszínen ragyogtak, a többi meg maradt ugyanolyan szürke, mint volt.
Bélánk ezután felállt, megköszönte az ebédet, majd mint aki jól végezte dolgát, ott hagyta két, döbbenten pislogó ősömet és visszament a sarki kocsmába.

2 komment

Címkék: retro család nagypapa apu

A bejegyzés trackback címe:

https://csokis.blog.hu/api/trackback/id/tr53108335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nash vs. Keynes 2007.06.29. 13:08:24

:))) (vagy ahogy modern korunkban mondják LOL esetleg ROFL)

Thor 2007.06.29. 13:40:23

Naggyonnnn jóóóóó!!! :)))
Hejesirás: 5
Tartalom ***5
Külalak: 5


Folytassa kedves Csokis, folytassa csak!
süti beállítások módosítása