A napokban volt egy kis összezördülés a Hová érdemes vacsorázni menni Pesten? topikban, és ennek kapcsán megjegyeztem:
Bocs', hogy nem érintettként belevau, de ez miért szarrágás? Szerintem inkább az az affektálás, amikor valaki a tojásos lecsóhoz Perriert iszik. Persze én csak egy egyszerű, prosztó mérnök vagyok, akit piszkosul nem hat meg az Evian, mert többször vizeltem már bele alpesi gleccserbe háromezer felett, mint amennyit palackozva megittam belőle a völgyben.
Erről eszembe jutott az első mont blancos próbálkozásunkról írott cikkem, abban van egy bekezdés a magashegyi főzőcskéről is. Szerintem megér egy posztot:
Mire kész lettünk, már semmi kedvünk nem volt a sátrunkon kívül maradni, úgyhogy elkezdtünk havat gyûjteni (ez azért nem nehéz arrafelé), majd ebből levest főzni. Ha azt a fázist nem nézi meg az ember, hogy a hóból milyen „víz” lesz, akkor nincs semmi baj a dologgal, de ha magadra főzöl, akkor egyet tehetsz: Meggyőzöd magad, hogy eddig sem voltál túl igényes, miért épp most kezdjed? A hegyi-menü amúgy is elég érdekes. Főként zacskós levesből, zacskós rizsből és zacskós tésztából áll. Ezt egészíted ki kb. napi öt Sport szelettel és Kapucinerrel, egy-két tubus sűrített tejjel és némi kukoricakonzervvel. Ezt utána szabadon variálod egy hétig, majd még hazafelé is eszed a maradékot. A legjobb, amikor a halászlé után nincs kedved a hideg hóban mosogatni, úgyhogy kicsit megsikálod a fazék paprikás karimáját egy kis jéggel, majd megfőzöd benne a rizses húst. Az üres edény éjszakára kimegy az esőbe, reggel kiöntöd belôle a vizet (Fő a higiénia!), beleraksz egy adag havat, felolvasztod (Kicsit pirosas, de kit érdekel?), bele egy tubus csokis tejet és kész a kakaó. Ha előtte egész éjjel a sátor túlsó széle felé másztál álmodban (ahonnan az ott alvó próbált visszarugdosni a helyedre), mert a szél folyamatosan az arcodba nyomta a vizes ponyvát, akkor rájössz, hogy reggel hatkor nincs is ennél jobb.
Ez egy 12 éves írás, és annyit ugyan változott a dolog, hogy manapság többféle zacskós kaja létezik, de az alap ugyanaz. És ami a legrosszabb, hogy hiányzik ez a fajta igénytelenség. 2001 óta nem voltunk magas hegyen, és szerintem legalább 10-12 év, mire a gyerekekkel először mehetünk. Már ha akkor még mindig hiányozni fog, és meg tudom majd emelni a fenekemet.
