Csokis család

... én mondom! Kértük az áthelyezést a telefonunkra, és hogy gyorsabb legyen a dolog, ne kelljen az ügyfélszolgálaton ücsörögnöm, ezért telefonon jelentettem be a dolgot. Ez volt szeptember 19-én. Akkor azt mondta az ügyintéző, hogy megpróbálja még a héten áthelyeztetni. (Utólag: Kac, kac!)
26-án, szerdán megpróbáltam rákérdezni, hogy "Mi újság a Futrinka utcában?" Persze telefonunk nincs, azért mobilról, úgyhogy percenként 20 forint +ÁFÁ-ért 18 percig hallgathattam a zöngicsélést a fülemben, akkor feladtam.
Másnap újra próbálkoztam, akkor a kisasszony közölte, hogy rendben leszek, hétfőn (október 1-én) áthelyeznek, előtte felhívnak a műszakiak, hogy időpontot egyeztessenek.
Mivel másnap nem hívtak, ezért újra én telefonáltam, hogy mi van már, de elhajtottak, hogy hogy képzelem én azt, hogy délután négy után érdemben akarok ügyet intézni egy 24 órás ügyfélszolgálaton? Telefonáljak hétfő reggel, majd akkor megmondják, mikor jönnek.
Hétfő reggel újra telefon, mikor is közölték velem, hogy szó nincs arról, hogy aznap jönnének. Valamit biztos félreértettem, aznap csak kiadják a munkát a műszakiaknak, ott majd kiadják valakinek, aki majd felhív, és majd megbeszéli velem, hogy majd mikor tud kijönni. És különben is, nekik harminc napjuk van erre az áthelyezésre. Anyátok! Itt szakadt el a cérna, panaszt vetettem fel, hogy nekem nem ezt mondták. Kisasszony felvette, és ennyiben maradtunk.
Kedden kaptam egy levelet a Nyíregyházi valamijüktől, hogy szeptember 26-i nappal rögzítették a kérésem, és innentől harminc napon belül áthelyezik a telefonomat. Szóval szeptember 26-tól, és nem 19-től, amikor én bejelentettem, mert ők akkor rögzítették. És ha december 5-én rögzítették volna, akkor onnan van harminc napjuk? Én meg fizessem addig az előfizetést, meg a netet, amit nem tudok használni? Szóval posta ez még mindig, nem más!

Múltkor azon gondolkodtam, hogy már nem lehet fürdőruhákat és napszemüvegeket hirdetni a plázákban, elvégre végérvényesen elmúlt a nyár. Alig negyed év van karácsonyig, lassan jöhetnek a karácsonyfák és a Mikulások. Na, ki találja meg az elsőt?
Olyan jó kis nyereményjátéknak tűnt mindaddig, amíg az új lakásba nem kellett néhány nádroló, hogy eltakarja a lányok szobájában a bazi ronda, ezer éves Réka szekrénysort. Az IKEA ugyanis nem szarozik, ott már lecserélték a napozóágyakat és a nádfonatos karosszékeket üveggömbre és műfenyőre. Előre a szent fogyasztásért! Kár, hogy így kihagyják a halottak napját, pedig rengeteg lapraszerelt sütőtököt és temetői mécsest (természetesen szigorúan csakis PATRULL gyermekvédővel felszerelve!) adhattak volna el. A Jingle Bells és a Stille Nacht egyelőre még nem szól, de szerintem nincs már sok addig. Mindig van egy olyan gyanúm, hogy ha én szupermarketben lennék pénztáros, akkor szenteste, amikor meggyújtják otthon a gyertyákat, és felcsendül a Mennyből az angyal, láncfűrésszel rohannék rá a családra.
Szóval a Gorbacsov kötetet sajnos így én nyertem meg, de sebaj, ha kiolvastam, kitalálok valami mást nektek!

Még zuglói a történet:
Bejelentettem az önkormi honlapján (névvel, email címmel, stb.), hogy a Kassai téren, a játszótéren, a csap alól folyamatosan csordogál a víz. Egyrészt áztatja a homokozót, amit így nem lehet használni, másrészt magas lesz a vízszámla. Megcsinálták. Két hét múlva tértivevényes, ajánlott levélben értesített az önkormi, hogy "Igen, megcsináltuk". Egy ilyen levél postai díja 357 Ft, plusz a meló vele. (papír, boríték, iktatás, postázás) Ez most mire volt jó? Ha én be tudtam jelenteni emailben, akkor miért nem volt jó úgy a válasz is? Erre szoktam azt mondani: Eszem lenne, megállna!

Nem állítom, hogy gyors vagyok, mint a Második Ukrán Front, de jelenthetem: nagyjából átköltöztünk. A garázs és a spejz még csak részben, a kisautó is odaát maradt, mert még mindig szakadt a gázbowdenje, és így kicsit brutális a hangja, de mi már az új helyen lakunk, alszunk, élünk, és nagyon élvezzük. Mindenesetre a tapasztalatok:
A költöztető cég jól vizsgázott, mondhatni kellemesen csalódtam. Pontosak is voltak, gyorsak is, és semmit nem hagtak, vagy törtek el. Ami áldozatul esett, az a mi sarunk. A gyerekek kicsavarták egy öreg, ezüst, sószóró malac farkát (szép kis lányok, mivel játszanak), és persze rögtön el is szórták valahol.
Egyébként csodálatos dolog egy ilyen költözés. Micsoda dolgok kerülnek elő! Már tudom, mik lesznek a következő nyereményjátékok díjai. Egyrészt Szőr Bala kedvéért snapszos poharakat fogok feldobni, másrészt találtam egy eredeti Gorbacsov kötetet. (Átalakítás és új gondolkodás) Kiváncsi vagyok, ez utóbbira lesz-e érdeklődés? Mindenesetre addig nem hirdetem meg az új meccset, amíg rrróka darálóját el nem juttattam a címzetthez, mert már kezd nagyon cikis lenni a dolog.
Most már csak az kéne, hogy a Matáv rámozduljon a telefon áthelezésünkre, és legyen netünk is. Meg hogy a régi, zuglói lakásunkra találjunk egy bérlőt. Tényleg, nem érdekel valakit egy tök jó kis kiadó lakás Zuglóban?

Na, ma megkezdtük. Nem lesz sima ügy, az tuti, de legalább sokkterápia szerűen gyors lesz. Legalábbis sok időnk nincs szöszögni, mert szerdán jönnek a hórukk emberek, és viszik a bútort, úgyhogy addig vagy bedobozolunk mindent, vagy hordhatom utánuk a cuccot a Citroennel. Ma a konyha nagyrészét átvittük magunk, hogy minél kevesebb cucc törjön. A tapasztalatok a következők:

• Botrányosan sok cuccunk van, közte egy csomó olyan, amit az előző költözködés óta (5 éve) nem is láttam, nemhogy használtunk volna.
• A legdurvább a pálinkás pohár állomány: 28 darab. Lehet, hogy kocsmát kéne nyitni?
• További érv a kocsma mellett: tizenvalahány üveg töményet szállítottam át, több bontatlan volt. Ennyit a büdös életben nem fogunk meginni, vagy mostantól ráállunk arra, hogya vendégek fehér rumot kapnak aszútörköllyel higítva. Aki nem szereti, az Becherovkát Karpatsky Fernet-vel.
• Jók lennénk még kávézóra is, négy kávéskészlet is akad a cuccok közt. Lehet, hogy fel fogom lendíteni egy kicsit a Vaterát.

Szóval átment nyolc láda cucc -dugig a Xantia lehajtott hátsó üléssel-, és ez még csak a konyha egy része volt, igaz, a legtörősebb cuccok. Viszont nem tört el semmi. Na, majd mesélek még.

U.i.: Ráadásul ma rrróka figyelmeztetett, hogy esetleg ha eljuttatnám neki végre a nyereményét. Hmmm, nem kicsit ciki. Mondhatni ezt elkúrtam. És nem kicsit. Nagyon!

Mint a viccbeli farkas Piroskának:
 - Ha megmondtam, hát megmondtam!
Szóval néha túljutunka  zacskós leves, mélyhűtött pizza menün. Múltkor például két nap csúszással elkészült a baconbe göngyölt hal, és jó is lett, de most valami sokkolóbbat kaptok: káposztás-babos csülök.
Ez már egy módosított recept, a prototípus tapasztalatai alapján, de az eredeti sem volt rossz. Először is én tarkababból csináltam, mert a hentesnél az volt, és lusta voltam a kétszemélyes babakocsival elmenni a zöldségeshez. Legalábbis szerintem a nagyszemű, színes bab (az a Juliska bab?) jobban megpuhult volna. Másodszor nem volt időm eleget áztatni, csak hat órát ázott. Tavalyi babnak az már kevés. Harmadszor, sokkal egyszerűbb lett volna a babot pár órán át előfőzni. Az arányok viszont jók lettek, a módszer is. Viszont az egészet inkább vitaindítónak szánom, ti vagytok a gyakorlott háziasszonyok, szóljatok, ha valamit rosszul gondolok.
Na, akkor a módosított recept:
- egy kisebb, csontozott csülök (nekem olyan 65 dekás volt)
- 50 kg bab
- 50 kg savanyú káposzta
- egy szál füstölt kolbász
- szalonna (ahogy jut, de bőrével ám!)
- hagyma ízlés szerint (ne sajnáld)
- fokhagyma szintén (ezt se)
- paprika
- só (ha füstölt csülökből csinálod, szerintem nem, vagy kevés kell)
- bors
 - 6 üveg sör
Babot beáztatod, majd előfőzöd. Római/pataki tálat beáztatod, de nem főzöd elő. :-)
A csülköt és a szalonnát én lebőröztem, a bőrt félretettem, a csülköt felkockáztam. A vékonyra szelt szalonnával kibéleled a tálat, ráteszel egy adag kimosott káposztát, karikára vágott kolbászt, aztán a babot, a kockára vágott csülköt, hagymát, fokhagymát. Sózod, borsozod, paprikázod. Utána ugyanez még egyszer, a tetejére meg még egy réteg káposzta. A szalonna bőrkét valamikor közé teszed, az a bónusz annak, aki megtalálja. Az egészet leteríted a beirdalt csülök bőrrel, öntesz alá sört, és mehet a sütőbe pár órára. (Szerintem én ott is hibáztam, hogy 180 fokon sütöttem, miközben ebben a tálban inkább főnie kéne, tehát elég lett volna neki 120-140 is.) Három alatt rá se nézz, mert olyan, mint minden káposztás étel: minél tovább főzöd, annál jobban összeérik. Ha megsült a fedő alatt a bőr, akkor már a többi is tuti jó. Tejfölt neki, és hadd szóljon! (Gondolkodtam egy kis berántáson is, de aztán a lustaságom győzött.) Ja, és a maradék öt és fél sört szépen elszopogatod sütés közben, meg utána hozzá.
És majd egyszer teszek fel hozzá képet is.

Szóval a kérdések, amik nyitva maradtak (zárójelben a tippjeim):
- milyen babból? (szerintem nagyszemű)
- mennyit ázzon? (egy éjszaka)
- mennyi legyen az előfőzés? (1 óra, ha nem kuktában főzöm elő)
- sütő hőfoka? (120-140 fok)
- rántás legyen-e? (szerintem legyen, de nem kell belőle keleti kérdést csinálni, mert a tálban kicsit nehézkes)

Tegnap vasárnapot tartottunk, úgy ahogy kell. Későn keléssel, vasárnapi ebéddel, kirándulással. Kinéztünk egy jó kis receptet, hogy ha már úgyis költözünk -erről majd később, vagy máskor, vagy mit tudom én-, együk fel előtte a mélyhűtőt. Szóval legyen szalonnába göngyölt hal, paradicsom mártásal. Én azért reggel még nekiálltam kádat szerelni, ami úgy nézett ki, hogy egy negyed, félórás meló lesz. Addig a csajokat száműztem a nagy szobába, hogy ne legyenek útban, úgyhogy Binzunsteinnének kellett rájuk figyelni. Aztán kiderült, hogy a kádszerelés nem negyed óra. Meg nem is fél. Inkább egy. És ahhoz, hogy leteszteljem a tömítést, meg a működést mindig tele kellett ereszteni vízzel, aztán a következő szereléshez újra le kellett engedni. Vagy háromszor. Aztán az egészet kifertőtlenítettem, aztán kiöblítettem a fertőtlenítőszert. Szóval majdnem dél lett, mire a csajoknak megszűnt a szobafogság, úgyhogy úgy döntöttünk, hogy most már nem halazunk, a vasárnapi ebéd pizza lesz. Valódi mélyhűtött pizza.
Délután elmentünk rokonlátogatni, utána megnéztük a solymári Szarka-várat (Megéri, szépen felépítették a semmiből, Lina élvezte is.), persze mire hazaértünk jó késő lett.

 

Ilyen volt (és itt már elkezdték helyreállítani):

 

 

Ilyen lett:

Főzni már nem volt érdemes, úgyhogy ettünk hideget. Illetve én főztem magamnak levest. Zacskóst, csak az igényesség kedvéért. És a legborzasztóbb, hogy még ízlett is.
Szóval Csokiséknál a vasárnapi menü zasckós leves mélyhűtött pizzával. Még szerencse, hogy a vendégségben kaptunk házi pogácsát. Azért megállapítottuk, hogy ebből nem fogunk rendszert csinálni.

...ma reggel felelni. Úgy nyitottam, hogy reggel ötkor kimentem az erkélyre, megállapítottam, hogy elállt az eső, sőt már az aszfalt is gyakorlatilag száraz, úgyhogy szép kényelmesen készülődtem, hogy akkor a mai közlekedési eszköz a motor lesz. Mire fél hatkor leértem a garázshoz, már esett. Ránéztem az órára, megállapítottam, hogy ha futok, még épp elérem a vonatot. Elértem. Csak a levéltárcámat hagytam otthon, úgyhogy nem volt miből jegyet vennem. Irány haza, viszont addigra elállt az eső. Motorra fel, végre húzás ki a munkahelyre! A második sarkon jártam, mikor újra elkezdett esni. Anyád, most már akkor sem fordulok vissza! Fél óra késéssel beértem, sőt két tea és egy kávé után ki is olvadtam. Most várom, mikor dől össze a világ.

Miért van, hogy gyerekeink kedvenc játékai a Meztelen Baba, a Fejetlen Mackó és Tessék befáradni! névre hallgatnak?

Miért van, hogy ha azt kérdezem, hogy "Ki kér vajas kenyeret?", azt másfél méterről sem hallják meg, míg ha azt, hogy "Ki kér Túró Rudit?", akkor azt a szomszéd utcából is?

Miért van, hogy a "Vigyázz a tócsára!" nekik azt jelenti, hogy "Vigyázz, hogy egyet se kerülj ki?"

Pénteken átmentünk anyuhoz ebédre, és utána, hogy ne unatkozzon otthon egyedül, berámoltuk a kocsiba, és elmentünk egy kicsit gyereket legeltetni Dobogókőre. Azért épp oda, mert Pest környékén az a legmagasabb erdős rész, ott legalább négy-öt fokkal hűvösebb van, és ez ilyen kánikulában nem egy utolsó szempont.
(Az persze megérne egy külön bejegyzést, miért van az anyám egyedül, de ne boncolgassuk, mert az apám már úgyis megkapta mindkét gyerekétől külön-külön a maga beosztását azért, hogy egyedül elment nyugdíjas kirándulásra a Francia-Alpokba, és itthon hagyta a tavasszal műtött térdű, fájós lábú anyámat. Bezzeg, amikor tavaly ő törte a csigolyáit az almafán való mászkálásban, anyám simán otthon maradt vele, mosdatta, öltöztette, főzött rá. Na mindegy, akkor sem kapja meg a bejegyzés a hülyeség taget. :-) )
Szóval hazafelé jövet, Pilisvörösvárnál megjegyezte, hogy itt szökött meg anno a nagyapám. Bár anyai nagyapámat sosem ismertem -1959-ben meghalt-, azért nagyjából ismertem a sztorit a családi legendáriumból, de most elmeséltettem vele pontosan.
Nagyapám -miként a nagyi is- 1904-es születésű, kétgyerekes tanárember volt, így már csak a többedik pótbehívásnál került rá sor. Azért 1944 őszén neki is eljött az ideje, kapott egy SAS-behívót, menni kellett. Hallatlan áldozatkészségét, és az eszme iránti hűségét  jól jelzi az a levél, amit nagyanyámnak küldött:
"Undorítóak ezek a németek, és utálom is őket, de ki kell mellettük tartani, mert az oroszok még náluk is rosszabbak lesznek."* A franc tudja, hogy igaza volt-e, vagy sem? Szóval Pilisvörösvárnál jártak, amikor kiderült, hogy a németek Budapest védelmét nem merik a magyarokra bízni, mert esetleg feladnák a várost, hogy ne pusztuljon el, ezért a magyar katonákat nyugatra, de még inkább Németországba vinnék harcolni. Ezek jórészt már úgyis csak leharcolt alakulatok voltak, negyvenes tartalékosokkal feltöltve, és az oroszokkal szembeni harcra teljesen alkalmatlanoknak tartották őket. (Valószínűleg nem alaptalanul.) Na, itt döntött úgy nagyapám, hogy ez innentől nem az ő háborúja, mert más a magyar hazát védeni, meg más a németet, hát egy alkalmas pillanatban szépen lelépett.
A környékbeli svábok tavaszig bújtatták, etették, itatták, ő cserében dolgozott, amit tudott. A munka  sosem volt ellenére, meg amúgy is jó természete volt, hát megszerették. Később is tartották a kapcsolatot, egész addig, amíg országunk nagyobb dicsőségére ki nem telepítették őket.
Szóval, amikor tavasszal úgy döntött, hogy most már haza lehet óvakodni, kapott is a hóna alá egy szép, nagy parasztsonkát, hogy vigye csak el a családnak, jól fog az jönni a kiéhezett Budapesten. Tényleg nagy érték volt akkoriban egy egész sonka, ballagott is vele hazafelé boldogan. Egészen az első orosz ellenőrző járőrig. Katonakorú volt, papírjai nem voltak, legfeljebb a magyar katonakönyve, ami ugye még egy fokkal rosszabb lehetett volna, szóval benne volt a pácban. Előkapta szépen a tárcáját, és elkezdte mutogatni a két gyerek fotóját, hogy ő azokhoz megy haza, és nekik viszi a sonkát. Valamit azért tényleg tudhatott az öreg (és az nem az orosz nyelv volt), mert a végén csak elengedték. Igaz, a sonka ott maradt túsznak. Ezenkívül ott maradt még az órája, és legnagyobb bánatára az a nyifogós lámpa, amit úgy vett még az ősszel egy német katonától. Mint afféle örök gyerek, ezt bánta a legjobban, panaszkodott is miatta rendesen. Az meg nagyanyámra jellemző, hogy lehetett akármekkora is a nyomor akkoriban, ezt az egyet pótolta a fekete piacról, hogy ne siránkozzon már annyit a nagypapa.
Azért a történelem ismeretében belátható, hogy egy sonkán, egy karórán és egy nyifogós lámpán megúszni a hadifogságot, mindenképp elég jutányos ár volt.

*Akkoriban még sokan hittek abban, hogy a Balkán felől feljönnek a szövetségesek, és megúszhatjuk az orosz megszállást.

Vége van a két hetes szabinak, kezdődnek a dolgos hétköznapok. Meg hétvégék. Szombaton hajnalban enyhén kómásan jönnék be dolgozni, leballagok a garázsba, hogy kivegyem a motort, és nincs sehol.
 - Hú basszus, ezt ellopták!
Kb. tíz másodperc volt, amíg rájöttem, hogy a szabi előtti utolsó munkanap bent hagytam a városi irodában, mert Binzunsteinné jött értem kocsival. Elég szar tíz másodperc volt.
baktatás vissza az emeletre a kisautó kulcsáért, meg papírjaiért, tető le, fel keletre fiatalember, ellovagoltam a felkelő napba, mint egy modern cowboy. Egész Kőbányáig, mert ott padlót fogott a gázpedál. Puff, gázbowden elszakadt. Szereztem egy darab drótot, kötöttem belőle egy hurkot, és csináltam egy pöpec kis tempomatot az autóba. Sík úton ugyan csak hatvan a vége, viszont se gáz, de többnyire még kuplung se kell. Egyetlen ciki, hogy piros lámpánál bőgetem a motort, de ilyen autóval az úgy vagány, nem? Mégis csak kéne bele tuc-tuc...

Van nekem egy jó, öreg SILVA fejlámpám. (Igen, ez itt reklám helye, de tök mindegy, mert ilyen típusú lámpát úgysem gyárt senki más.) Múltkor kint felejtettem a kocsi hátsó ablakában, és a kinti negyven fok, plusz az üvegházhatás nem tett neki nagyon jót. Egyszerűen leolvadt róla az a gumi, ami az előtét plexit a foncsorhoz rögzíti. Felhívtam a magyar forgalmazót, hogy lehet-e ilyet rendelni? Nagyon kedvesen mondták, hogy megnézik, de ne legyenek túl nagy reményeim, majd visszahívnak. Éééés... tényleg visszahívtak. Viszont mondták, hogy sajnos nem, ezt a lámpát már nem gyártja a SILVA, ezért csak komplett fejrészt tudnak adni, de az majdnem annyi, mint egy új lámpa lenne. (Ezek a lámpák 27 és 35 rongy között futnak újonnan.)
Erre írtam egy levelet a svéd SILVA supportnak, hogy ez tök normális-e, hogy egy filléres alkatrészért megvehetem az egész lámpát újra? Kollégám -szintén tájfutó- rögtön mondta, hogy hagyjam az egészet a 'csába, ragasszam meg sziloplaszttal, oszt' jónap!
 - Mit képzelsz, mi lesz? Azt mondják, hogy küldd vissza régit, és küldenek egy új lámpát neked? Vagy kapsz egy fejrészt, csak fizesd ki a postaköltséget, ami több lesz, mint a lámpa ára?
Akkor sem hagyom annyiban, úgyhogy tegnap délután a levél elment Svédiába. Ma délelőtt jött a válasz, hogy:

• A lámpát már nem gyártják, de küldenek egy hasonló gumigyűrűt, egy újabb modellről, remélik az jó lesz.
• Ha mégsem, megadják annak a finn cégnek a nevét, ahol a lámpákat gyártják nekik, hátha ott még van ilyen gyűrű.

Ha megjön, akkor egyrészt örülök, másrészt az összes, bunkó német - angol - francia supporton nevelődött k-eu-i ki leszen röhögve jól! Úgy látszik, az híres, ősi viking kedvesség és empátia még nem halt ki, EU ide, EU oda.

Update (2007. 08. 21.):
Múlt hét végén megjött, jó is, e van öröm, e van bódottá. "Éljen a SILVA, nemzetek álma, érette száll ma síka a nép..."!

Nellike a napokban kimondta negyedik,  biztosan jól alkalmazott szavát: kaka. Hiába, az én lányom!

Mami fel akarta mosni a konyha - előszoba - fürdő egységet, azért bezárkóztunk a nagyszobába játszani. Linának persze rögtön pisilni kellett, úgyhogy még gyorsan kirohantam a biliért, mert ha szépen kérjük, abba is elintézi. Viszont Nelli kedvenc szórakozása, hogy beleáll a bilibe, ezért a teli bilit kitettem az erkélyre, és bezártam az ajtót. Amikor anyu kész lett a felmosással, mindent kinyitottam, hogy a huzat gyorsabban szárítsa a követ, majd kimentem a fürdőbe mosdani, meg borotválkozni. Egyszercsak kétségbeesett visítás a konyhából:
 - Gyere gyorsan egy felmosóronggyal, mert Nelli behozta a bilit az erkélyről, és ideöntötte a lábamra, úgyhogy most mindketten állunk a konyha közepén a pisiben!

Jobb a dolgokat személyessé tenni, ha azt akarjuk, hogy a ded "kötődjön" hozzájuk. Így a pisire is, kakira is saját kifejezésünk van a házi szóhasználatban. Na, ez utóbbival vannak a gondok, mert Linának nincs türelme kivárni, amíg a barna mackó kibújik a barlangból. Azért nyilván jár az agya, miközben a bilin ücsörög, mert a múltkori kérdés ez volt:
 - A sárga patak gyorsabb, mint a barna mackó?
Szóval most van egy ígéretem, hogy megnézzük a barna mackókat az állatkertben.

Az egyik topik bejegyzés kapcsán előkerült egy régi emlékem. Ha már oda bepötyögtem, nem hagyom veszni, mert -szerintem- egész jó. Viszont ennek kapcsán vissza kell vonnom a "Győzike-generáció" kitételemet, mert a hülyeség láthatóan örök...

Pár éve, a 49-es villamoson. Megálltunk az Astoriánál, de a zöldre sem indultunk el. Mindenki nézelődött, hogy mi van, mire odaért a vezető, aki szépen végigsétált a három kocsin, és mondta, hogy nem megyünk tovább, mert nincs áram. Kis morgás, az emberek egy része leszállt, átment a buszhoz, vagy elindult gyalog. Egy idős néni ücsörgött az egyik ülésen, erősen gondolkozott, majd megszólalt:
 - Azt értem, hogy nincs áram, de attól mi miért nem megyünk tovább?
Elfojtott kuncogás mindenfelé, majd a felette álló férfi megszólalt:
 - Asszonyom, ha nincs áram, nem tudunk tovább menni, mert a villamos árammal megy.
 - Hát nem motorok hajtják?
 - De hát a villanymotor attól megy, hogy a villanyáram meghajtja. Azért villanymotor! - mondta a pasi, kicsit ingerülten, ahogy a "hülyegyerekkel" beszél az ember. Mire a néni felháborodottan válaszolt:
 - Nekem kérem nem kell az ilyet tudnom, én csak egy női szabó vagyok!
Na, itt tört ki a röhögés...

Tegnap este szükségem lett volna valamire, de egyetlen dologért a fene sem megy el a Tecsóba, ezért leugrottam a legközelebbi benzinkúthoz. Aztán még egyhez. Majd még egyhez. Nem valami kis, vacak zsebkutak voltak, hanem egy Mol, egy Shell és egy ÖMV. Felsorolok pár dolgot, szigorúan ABC sorrendben, és lehet tippelni, hogy ezek közül melyik az, amelyiket 2007. július 31-én egyetlen benzikút shopjában sem tartanak:

• cseresznyepálinka
• fájdalomcsillapító
• gyújtógyertya
• hólánc
• kandallófa
• motorolaj
• óvszer
• pornó DVD
• szivar
• tartós tej

A helyes megfejtést beküldők közt egy rendkívül értékes, Tramp típusú turista kávédarálót sorsolok ki.

Update (2007. 08. 02.):
Betettem egy képet a kávédarálóról, hogy mégis tudjátok, mi a marha nagy tét! Hétvégén sorsolok, addig lehet tippelgetni.